Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

X. A szabadalmas jogállása

tudományok mai fejlettségi fokán hazánkban is az egyéni feltalálók helyébe vállalatok, szövetkezetek, intézetek alkalmazott feltalálóinak tervszerű, rendszeres kutatómunkája lépett. Erre jellemző adat, hogy a hazai találmányok kb. 70-75%-a szolgálati találmány és ezek egyben a legértékesebb találmányok is.

A munkaviszonyban álló feltaláló a találmány létrehozásakor a munkáltató anyagi és szellemi erőforrásait veszi igénybe és a kutatómunka eredménytelenségének kockázatát is a munkáltató viseli. "

Vizsgáljuk meg ezek után, hogy tulajdonképpen mi is tekintendő szolgálati találmánynak?

A szolgálati tallálmány fogalmát az Szt. 9. § (1) bek. határozza meg. Eszerint "szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldásokat dolgozzon ki. "

A jogszabály által felállított e nyilvánvalóan munkajogi jellegű fogalommeghatározás felbontása alapján a szolgálati találmány ismérveit az alábbiakban állapíthatjuk meg:

a) a találmányt létrehozó személy és az állami vállalat, szövetkezet között munkaviszonynak, vagy más jogviszonynak (pl. szakértői vagy egyéb megbízás) kell fennállnia, amely a munkavállalót vagy megbízottat megfelelő tevékenységre kötelezi. A munkaviszony lehet másodállás vagy mellékfoglalkozás is.

b) a munkaviszony vagy más jogviszony alapján a munkavállaló a találmány tárgykörébe tartozó megoldások kidolgozására köteles. Ez az eset különösen akkor, ha a munkaviszony kifejezetten kutatói-, fejlesztői vagy ehhez hasonló más munkakörre létesült. Nem szükséges azonban az, hogy a munkavállaló kötelezettsége kizárólag a találmány tárgykörébe tartozó megoldások kidolgozására irányuljon, elegendő, ha egyéb teendők mellett erre is irányul. Megfordítva a dolgot: ha a munkavállaló egyáltalában nem köteles a találmány tárgykörébe tartozó megoldások kidolgozására (pl. üzemmérnök; akinek feladata a termelés, gyártásszervezés irányítása), akkor találmánya sem szolgálati találmány.

c) a munkavállaló kötelessége éppen olyan tárgyú műszaki megoldások kidolgozása, mint amelyeknek tárgykörébe a találmány tartozik. Nem lehet tehát a találmány szolgálati jellegét megállapítani abban az esetben, ha a munkavállaló és harmadik személy között munkaszerződés vagy más jogviszony áll fenn, s a munkavállalónak ebből folyólag kötelessége is uj műszaki megoldások kidolgozása, de a találmány adott esetben nem ebbe, hanem más tárgykörbe esik.

A munkáltató szolgálati találmányra vonatkozó jogait az Szt. 9. § (2) bek. mztositja, amely kimondja, hogy "a szolgálati találmányra a szabadalom a munkáltatót vagy más jogviszony alapján jogosultat illeti meg. "

A szolgálati találmányra vonatkozó jog alanya tehát a munkáltató, ill. a más jogviszony alapján (szövetkezeti tagság, vállalkozási-, megbízási szer- 155 -