Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

ban; bizonyos lényeges mesterségbeli fogások (pl. textíliák festése) vagy teljes gyártási eljárások (pl. porcelánkészités) olyan know-how-t jelentenek, amelyet csak a szakma beavatottjai ismernek, s a kézművesek tapasztalata olyan ismeretmonopőliumot alkot, amely évtizedeken és generációkon keresztül száll apáról fiúra, mint féltve őrzött szakmai titok. E műszaki ismeretek elterjedését már jogi normák (Kínában halálbüntetés, Európában súlyos szankciókkal terhes cégelőirások) szabályozzák, amelyek feladata, hogy a mai nyelven know-how-nak nevezett ismeretek titokbantartását biztosítsák.

Fejlődésnek indul a hűbéri társadalom idején a feltalálói tevékenység is. Ebben az időben találják fel a szemüveget (XIII. század), a puskaport és az iránytűt (XIV. század), a könyvnyomtatást (XV. század eleje), a mikroszkópot és amesszelátót (XVL század) $tb.

Ha a hűbéri társadalom jobbágy feltalálójának helyzetét a rabszolgatársadalom rabszolga feltalálójának helyzetével hasonlítjuk össze, a kettő között az emberi szabadságjogok tekintetében találunk ugyan különbséget, de a feltalálói tevékenységben való érdekeltség szempontjából alig.

Kevéssé érdekelt a találmányok létrehozásában a feudális társadalom hübérura is. Útját állja ezenfelül a találmányok elterjedésének a céhrendszer. Ezért, ha a hűbéri társadalomban születnek is találmányok, a feltalálói tevékenység mégis csak szórványos, a találmányok felhasználására is csak az uralkodó társadalmi osztály, a kevesek és kiváltságosak érdekében kerül sor.

Gyökeresen megváltozik a feltalálói tevékenység társadalmi szerepe és jelentősége a burzsoá társadalomban. A XVII. és XVIII. században lezajlott polgári forradalmak megnyitják az utat a gazdasági felemelkedés előtt. Az Engels által "ipari forradalom"-nak nevezett folyamat a termelékenység hatalmas fokozódását eredményezte. Ez pedig egy csapásra ráirányítja a polgári társadalom figyelmét a feltalálói munka jelentőségére, különösen pedig a találmányokban rejlő gazdasági (profit) lehetőségekre.

A Nagy-Britanniából kiindult ipari forradalom abból az iparágból ered, amely akkoriban az egész világon vezető szerepet játszik - a textiliparból. Néhány kiemelkedő jelentőségű találmány megvalósítása, amelyek a pamutiparban, a fonógépek segítségével egyrészt a kézi technika frontját töri át és megsokszorozza az emberi ujjak által végzett fonőmüveleteket, másrészt pedig erőmeghajtással helyettesíti az emberi munkát, rövid idő alatt olyannyira elterjed, hogy miután a felmerülő energiaigény kielégítésére felhasználták az összes rendelkezésre álló viz forrás okát, rövidesen uj energiaforrásokra v sin szükség. Ez pedig újabb, másirányu feltalálói tevékenységhez, a gőzgép feltalálásához vezet, s a textilipar energiaigényét végülis ezzel elégítik ki.

A találmány tehát az ipari forradalom korában olyan szellemi alkotás, amely az előállító gyáros, a forgalomba hozó kereskedő számára fokozott profit lehetőséget biztosit, s igy a polgári társadalomban egyre fontosabb helyet is foglal el. Az ipari forradalmat követően pedig a XX. században a találmányok már száz és ezer számra születnek. Bizonyos találmányok és felfedezések a technikában és az egész ipari termelésben forradalmi változásokat idéznek elő. Korszakalkotó találmányok alapján uj vállalatok és iparágak szinte- 12 -