Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
VII. Szabadalmaztatási eljárás Magyarországon és külföldön
A magyar állami vállalatok és intézmények képviselője a Danubia Szabadalmi Iroda. Állami vállalat vagy intézmény nem köteles meghatalmazást kiállítani, elegendő ha megbízólevelet ír a Danubia Szabadalmi Irodának. Az állami vállalatok azonban nem kötelesek igénybe venni a Danubia Szabadalmi Iroda szolgálatait, saját alkalmazottal is képviseltethetik magukat, célszerűen iparjogvédelmi ügyekben jártas személlyel. Magánszemélyek általában nem kötelesek képviselőt megbízni. Amennyiben azonban az eljárás folyamán az OTH előadójával való többszörös megbeszélés során megállapítást nyer, hogy a bejelentő nem képes találmánya tárgyát megfelelő alakban és megfelelő módon ismertetni, úgy az OTH a bejelentőt ügyvivő vagy ügyvéd megbízására utasíthatja. A találmány címét (elnevezését) a bejelentő szabadon választhatja meg. A címnek azonban a találmány tárgyára, illetőleg annak lényegére jellemzőnek kell lennie, hogy az újdonságvizsgálattal kapcsolatos kutatást megkönnyítse. Az OTH nincs kötve a feltaláló vagy bejelentő által javasolt címhez, de azt csak olyan esetben változtatja meg, ha a cím és a találmány tárgya között nincs összhang. A feltaláló kérheti, hogy nevét a szabadalmi okiraton ne tüntessék fel. Egyes államokban a bejelentő kizárólag csak maga a feltaláló vagy örököse lehet (tehát magánszemély) és csak a bejelentés foganatosítása után lehet a szabadalmat vállalatra átruházni. Ez a helyzet például az Amerikai Egyesült Államokban és Csehszlovákiában. A bejelentő állami vállalat igen gyakran munkaviszony alapján jogutódja a feltalálónak. Előfordul azonban az is, hogy a munkaviszonyban nem álló feltaláló tevékenységét az állami vállalat megbízása alapján fejti ki, 100 1 ,
