Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

sőbb, a felszólalási eljárás során bizonyítást nyer, úgy ez a jogtalan bejelentővel szemben kizáró ok a szaba­dalom engedélyezésére. A tényleges feltaláló ezzel szem­ben szabadalmat nyerhet. (Lásd a felszólalási eljárásnál VII. Fej. 5. pont.) A magyar jog szerint csak az tekinthető jogtalanul el­­tulajdonítottnak, aminek „lényege másnak leírásából, rajzaiból, mintáiból, ké­szülékeiből, szerkezeteiből, vagy alkalmazott eljárásából van véve”. (Sztv. 5. §.) Ez tehát azt jelenti, hogy a szóban ismertetett talál­mányt nem lehet eltulajdonítani. A tényleges feltaláló­nak ezért érdeke, hogy találmányáról ne beszéljen sen­kinek. Célszerű továbbá, hogy azok felé is, akiknek ta­lálmányáról kénytelen a szabadalmi bejelentés előtt köz­lést tenni, e közlést írásban tegye meg. Megjegyzendő, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban, ahil a korábbi feltalálónak (aki nem feltétlenül a korábbi be­jelentő) adnak szabadalmat, ennek éppen az az érdeke, hogy minél többen tudják, hogy feltalálás történt és ké­sőbb ezt igazolni is tudják. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban ezért a fentebb elmondottakkal ellentétes gya­korlat követendő. Az elmondottakhoz hasonló, de azzal nem teljesen azonos az ún. igényrontás intézménye. Az igényronlás az első feltaláló kivételével a későbbi feltalálókra nézve szintén szabadalmaztathatóságot kizáró ok lehet. Az igényrontás lényege abban áll, hogy a korábbi ta­lálmányok az esetleges későbbi találmányokra nézve ugyancsak szabadalmazást gátlóak lehetnek. Ha a ko­rábbi találmány már szabadalomhoz vezetett és azt ki­nyomtatták, úgy az egyszerűen újdonságrontó nyomtat­vány. Igényrontás ezzel szemben akkor merül fel, ha a korábbi találmányra adott szabadalmat még nem nyom­78

Next

/
Thumbnails
Contents