Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok
A különböző országok találmányi hivatalai általában nem szoktak nyilvános gyakorlatbavételre hivatkozni, kivéve, ha az előadó véletlenül tudomással bír ilyenről. Nyilvános gyakorlatbavételre inkább a felszólalók hivatkoznak, akik azt állítják, hogy saját maguk hozták korábban forgalomba a kérdéses tárgyat. A nyilvános gyakorlatbavétel nyilvános jellege elismerésének kérdésével a III. Fej. 1. pontjában már foglalkoztunk. Sok országban csak az ország területén belül történt nyilvános gyakorlatba vételt tekintik újdonságrontónak. (Ellentétben a nyomtatványok univerzális jellegű újdonságrontó hatásával.) Ausztriában például az árunak kizárólag Magyarországon történő forgalomba hozása (nyilvános gyakorlatbavétele) nem újdonságrontó, az árura vonatkozó magyar prospektus vagy magyar szakfolyóiratban megjelent cikk azonban újdonságrontó lehet. E kérdéssel kapcsolatban ismét rá kell mutatni arra, hogy a saját korábbi forgalomba hozatal szintén újdonságrontó. Éppen ezért nem szabad az árut az első szabadalmi bejelentés előtt forgalomba hozni. A kiállítások tekintetében az egyéb úton történő nyilvános gyakorlatbavétel (forgalomba hozatal) szabályai irányadóak. Megjegyzendő azonban, hogy egyes kiállítások, a kiállított tárgy számára ideiglenes védelmet biztosítanak. E kiállításokon ún. kiállítási elsőbbséget is lehet szerezni. (Lásd: VI. Fej. 3. pont.) Minthogy nyilvános gyakorlatbavétel, illetve kiállítás útján történő újdonságrontás általában ritka, így e tekintetben nem alakult ki egységes joggyakorlat sem. Ezért ha a nyilvánosan gyakorlatba vett, illetve kiállított tárgynak vagy eljárásnak a bejelentett találmánynyal való azonossága már nem vitatható, még mindig 63
