Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

bármely nyelven megjelent nyomtatvány) újdonságrontó lehet. Ez a gyakorlat a Német Szövetségi Köztársaságban, Hollandiában stb. is. Nagy-Britanniában azonban csak azok a nyomtatványok újdonságrontóak, amelyek ezen ország területén a bejelentés (illetve az elsőbbség) időpontjában igazolhatóan fellelhetők voltak. Ugyanez a gyakorlat az angol domíniumok nagy részében is.

Az Amerikai Egyesült Államokban a nyomtatvány által történő újdonságrontáson kívül újdonságrontó lehet az is, ha a bejelentést (illetve ha van elsőbbsége, úgy az elsőbbséget) megelőzően azt már más korábban, igazolhatóan feltalálta, még akkor is, ha azt csak később jelentette be szabadalmaztatásra. Ebben az esetben a Szabadalmi Hivatal külön eljárást folytat le annak eldöntésére, hogy ki a korábbi feltaláló (ún. interferencia eljárás) és annak adja meg a szabadalmat. Meg kell jegyezni, hogy annak során a belföldi feltaláló előnyben részesül. A vonatkozó előírások értelmében ugyanis csak az Amerikai Egyesült Államok területén történt korábbi, a bejelentést megelőző feltalálásra vonatkozó bizonyítékok fogadhatók el. Így a külföldi lakóhelyű feltaláló legfeljebb elsőbbségi napjára hivatkozhat, mint legkorábbi napra. Az eljárás egy másik érdekessége, hogy annak során azt is vizsgálják, hogy a feltaláló a találmány megalkotásának időpontjától számítva milyen gyorsan ültette át találmányát a gyakorlatba (a bejelentés ténye ennek számít).

A nyilvános gyakorlatban étel vagy kiállítás útján való újdonságrontás viszonylag ritkább. Nyilvános gyakorlatbavétel (eladás) esetén ugyanis többnyire nyomtatvány (például prospektus) is készül a tárgyról és ez esetben a nyomtatvány lényegesen egyszerűbben és könnyebben bizonyítja az újdonság hiányát, mint a nyilvános gyakorlatbavétel.

62