Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
III. Az újdonság
a döntő, hogy a kérdéses tárgyat bárki megveheti-e. Többnyire fontos azonban az is, hogy a tárgy ne csupán egyetlen példányban kerüljön eladásra. Erősen vitatható, hogy ha egy vállalat találmány megvalósításával készült tárgyból egy-két példányt küld saját fiókvállalatának (még ha számlával is), ennek révén a tárgy forgalomba került-e vagy sem. A nyilvános kiállításon, vagy vásáron való kiállítás esetén a tárgyat nem szükséges, de nem is szokás eladni. A nyilvánosságra hozatal szempontjából elegendő annak kiállítása, vagy közszemlére tétele. E tekintetben is a kiállítás, vagy a vásár nyilvános volta a döntő. Üzemen belüli, kizárólag üzemiek számára szóló bemutató nem tekinthető nyilvánosságra hozatalnak, minthogy egy üzem területére nem léphet be akárki. A modern élet nem zárkózhat el a mozgóképen (film. televízió) történő bemutatás tényének, mint a nyilvánosságra hozatal egyik módjának elismerése elől sem. Zártkörű vetítések természetesen nem tekinthetők nyilvánosságra hozatalnak. Bemutatás útján történő nyilvánosságra hozatal szempontjából elsősorban tárgyakon alkalmazott új műszaki megoldások vagy új tárgyak jönnek figyelembe. Üj eljárásokat többnyire nehéz bemutatás útján szerzett ismeretek alapján rekonstruálni. Gyakori eset azonban, hogy az eljárás újdonságának kétségbevonásakor az eljárás alkalmazott, használt voltára történik hivatkozás. (Az eljárás alkalmazott, használt voltát rendszerint tanúkkal igyekeznek bizonyítani.) Kérdéses, hogy nyilvános-e az eljárás, amelyet történetesen csak valamelyik gyárban alkalmaznak. A gyár kapuján ugyanis idegenek általában nem léphetnek be. A felvetett kérdést általában nemmel válaszolhatjuk meg, részleteinek elemzése azonban túllépné könyvünk kereteit. 44
