Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
I. Találmányok, szabadalmak a kapitalizmusban és a szocializmusban
A szabadalmi jog fejlődéséről adott rövid történeti áttekintés után vizsgáljuk meg közelebbről, miben áll a szabadalmi jog jelentősége kapitalista viszonyok között. A szabadalmi jog jelentőségének felmérése előtt azt a kérdést kell megvizsgálnunk, hogy mi magának a szabadalomnak funkciója kapitalista viszonyok között. A kapitalizmusban a vállalatok éles konkurrenciaharcban állnak egymással. Ezért, ha ott egy vállalatnál találmányt hoznak létre (alkalmazotti találmány) vagy a vállalat egy szabadalmat, találmányt megvásárol (tulajdonjog vagy licenciajog megszerzése), akkor az a vállalat, amely a sióban forgó találmány alapján új technológiával, vagy új géppel gyárt, vagy új cikket állít elő — mialatt versenytársainak többsége régi technológiával, vagy régi gépekkel gyárt még, illetőleg hagyományos cikkeket állít elő — a rendelkezésre álló gazdasági és jogi előnyök kihasználása révén külön értéktöbbletre tesz szert. A találmányt hasznosító kapitalista vállalat ezért a dolog természeténél fogva arra törekszik, hogy ezt a külön értéktöbbletet minél tovább biztosítsa a maga számára, s ezért technikai újdonságait teljesen titokban tartja, tehát még csak nem is szabadalmaztatja (ezt főként berendezésekre, konstrukciókra vonatkozó találmányoknál teszik). A szabadalomból fakadó kizárólagossági jog ugyanis monopolhelyzetet teremt, mert jogi szankciókkal biztosítja, hogy a szabadalommal védett találmányt annak tulajdonosán kívül más ne állíthassa elő és ne hozhassa forgalomba. Ennek következtében a szabadalom hasznosítása révén keletkező külön értéktöbblet huzamosabb ideig, általában a szabadalmi oltalom időtartamára biztosítható. A kapitalizmusban tehát a szabadalmak az üzleti verseny, a konkurrencia-harc fontos eszközei lehetnek. Ez a felismerés készteti a nagy monopóliumokat arra, hogy 20
