Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
VII. Szabadalmaztatási eljárás Magyarországon és külföldön
Az OTH a szabadalmat a szabadalmi igénypontokban meghatározott találmányra engedélyezi. Ha tehát a találmány tárgyát képező valamely újdonság csak a leírásban szerepel, de az igénypontokban nem, a találmányt bárki megvalósíthatja anélkül, hogy bitorlást követne el. Az igénypontsorozat első, ún. főigénypontjában a találmány tárgyának legtágabb meghatározásából kell kiindulni úgy, hogy már a főigénypont is tartalmazza a lényeges újdonságot. Olyan igénypontra, amely nem tartalmaz újdonságot, nem lehet szabadalmi oltalmat nyerni. Az első igénypontnak lényegében magában kell foglalnia az összes további igénypontot is. A további igénypontok olyan részletmegoldásokra vonatkoznak, amelyeknek különös előnyei vannak, de részletek a főigénypont meghatározásában nem szükségesek. így tehát a főigénypontból kiindulva, lépésről lépésre haladunk az egyes speciális megoldások meghatározása felé. Az igénypontokban foglaltaknak legalább olyan mértékig kell a szabadalmi leírásban szerepelniük, hogy az igénypont szűkszavú fogalmazásából a leírásnak mint értelmező eszköznek felhasználásával az igénypontok tartalma és oltalmi köre félreérthetetlenül megismerhetővé váljék. A magyar szabadalmi joggyakorlat értelmében az igénypont két részből áll: a tárgyi körből és a jellemző részből. A tárgyi kör a találmány tárgyának megnevezését tartalmazza, valamint azokat az ismert jellemzőket, amelyekhez képest a találmány tárgya újdonságot képez. A tárgyi körben kell megjelölni azt is, hogy készülékre, berendezésre, kapcsolási elrendezésre vagy eljárásra vonatkozik-e az igénypont. Egy és ugyanazon igénypontban nem lehet berendezést (készüléket, kapcsolási el117
