Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

VII. Szabadalmaztatási eljárás Magyarországon és külföldön

szabadalmi leírásban más találmányok vagy ismert be­rendezések „becsmérlését”. Ezután a találmánnyal kapcsolatos célkitűzés, annak előnyei, a találmány esetleges különleges hatása ismer­tetendő. Ezt követően ajánlatos azoknak az eszközöknek, mód­szereknek vagy eljárásnak legtágabban megfogalmazott meghatározása, amellyel a bejelentő a problémát meg­oldja, azaz a találmány tárgyának, lényegének pontos és szabatos meghatározása. Erre a meghatározásra legegy­szerűbb megoldás az előzőekben említett és szerkesztés szempontjából a későbbiekben még részletes ismerte­tésre kerülő 1. igénypont — ún. főigénypont — be­iktatása a szövegbe és a találmány lényegének ennek se­gítségével történő meghatározása. Ezután a találmány tárgyának általánosságban történő ismertetése következik a lehető legáltalánosabb megol­dás alakjában. Ez azt jelenti, hogy az egyes műveletek vagy eszközök leírásánál a legáltalánosabban használ­ható összefoglaló műszaki kifejezések alkalmazandók. Így például, ha valamely helyen önindukciós tekercs, kondenzátor vagy ellenállás alkalmazható, legáltaláno­sabban impedánciáról beszélünk, de ha ilyen általános kifejezés nincs, a bejelentő is alkalmazhat új megneve­zéseket és azokat példákkal magyarázhatja. Ezután a különböző előnyös kiviteli alakok vagy el­járásoknál a foganatosítási módok, esetleg különböző változatok ismertetendők. Ez azért szükséges, hogy amennyiben a találmány tárgyáról az nyerne megállapí­tást, hogy általánosságban túl széles kört kíván oltalom alá helyezni, tehát a legáltalánosabb megfogalmazásban olyan területeket is magában foglal, amelyek már isme­retesek, ezután még mindig mód legyen arra, hogy a be­jelentő szűkebb területen új, még nem ismert előnyös 8 Találmányok, szabadalmak -113

Next

/
Thumbnails
Contents