Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

VII. Szabadalmaztatási eljárás Magyarországon és külföldön

kiviteli alakokra vagy bizonyos eljárások új, az ismert­tel szemben előnyösebb változataira szabadalmat nyer­jen. Igen gondosan kell mérlegelni a találmányi leírás e részében ismertetésre kerülő megoldásokat és nem en­gedhető meg a megoldásokra való egyszerű utalás an­nak megvalósítására szolgáló részletek ismertetése nél­kül. Az egyszerű utalás ugyanis nem több, mint célki­tűzés és nem ad olyan megfelelő útmutatást a szakem­bernek. amelynek alapján a találmány tárgyát minden különösebb szellemi erőfeszítés nélkül, kizárólag a le­írás alapián meg tudná valósítani. A leírásban és igénypontokban nem szabad határozat­lan és nem egyértelmű, ún. relatív kifejezéseket hasz­nálni, mint például ,,kicsiny”, ,.nagy”, „meleg”, „lan­gyos” stb. E kifejezések ugyanis nem alkalmasak vala­mely tárgy vagy eljárás kialakításával, illetőleg fogana­tosításával kapcsolatos meghatározásra. Ilyen kifejezé­sek helyett mindenkor a megfelelő számadatokkal kell jellemezni, esetleg határok közé szorítani az illető mű­veletet vagy kialakítást. A határok megállapításával rendkívül óvatosan kell bánni. Ügyelni kell arra, hogy a bejelentő azokat a szélső határokat adja meg, amelyek között a találmány tárgya még valóban eredményesen megvalósítható. Ellenkező esetben ugyanis a leírás mó­dot ad arra, hogy ilyen korlátozással mások a találmány tárgyát a szabadalom megkerülésével megvalósítsák és így a szabadalmi oltalmat kijátsszák. A szabadalmi leírás szerkesztésénél ügyelni kell az egységes terminológiára is. Ugyanazon dolog megneve­zésére mindvégig egy kifejezést kell használni. Matema­tikai levezetéseket lehetőleg kerülni kell a leírásban, ál­talában elegendő a végeredmény közlése. Kivételesen előfordulhat azonban, hogy új, ismeretlen megállapítások igazolásánál a levezetés is szükséges. 114

Next

/
Thumbnails
Contents