Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

I. Találmányok, szabadalmak a kapitalizmusban és a szocializmusban

tőén pedig a találmányok már száz és ezer számra születnek.

Egyes találmányok a technikában és a munka termelékenységében valóságos forradalmat idéztek elő. Gondoljunk csak a korábbi évszázadokból a gőzgép vagy az izzólámpa feltalálására, a XX. századból pedig a rádió vagy a repülőgép feltalálására és a nagyszámú műanyagfajta vagy az atommaghasadás felfedezésére. E találmányok és felfedezések a technikában és az egész ipari termelésben forradalmi változásokat idéztek elő. Korszakalkotó találmányok alapján új vállalatok és iparágak szinte gomba módra nőnek ki a földből és akadnak olyan találmányok, amelyek egyes országokban a népgazdaság egész szerkezetének kialakulására döntő hatást gyakorolnak. A polgári társadalom feltalálója viszonylag icedvezőbb helyzetben van már, mint a hűbéri társadalom jobbágy feltalálója; a feltaláló a polgári társadalomban szellemi bérmunkás. „A burzsoázia — állapítja meg a Kommunista Kiáltvány — minden eleddig tiszteletre méltó és borzongó áhítattal szemlélt tevékenységről leszedte a dicsfényt. Fizetett bérmunkásává változtatta az orvost, a jogászt, a papot, a költőt, a tudomány emberét/’ A szellemi munkaerő tehát a polgári társadalomban áruvá változik.

Áruvá változik maga a találmány is. A fejlett iparú kapitalista országokban a találmányok (szabadalmak) üzleti forgalom tárgyát képezik. Az iparilag hasznos gondolatokat (találmányokat) ugyanúgy adják-veszik, mint az egyéb árucikkeket.

A fejlődés eredményeképpen érkezünk el a szocialista társadalomig, amelyben a feltalálói tevékenység — azon alapvető társadalmi fordulat eredményeként, amely a munkaerő áru jellegét megszüntette — soha nem látctt virágzásnak indul.

11