Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

„Kombinált, többfolyamatú munkakörfolyamat légkondenzációval működő hőerőművek részére, az előforduló hideg levegőhőmérsékletek gazdaságos kihasználására, azzal jellemezve, hogy a rendszer legalsó fokozatát nem vízgőz, hanem egy olyan közeg képezi, melynek kritikus hőfoka kisebb, mint a vízé és amely a gyakorlatilag előforduló leghidegebb levegőhőmérsékletnél sem fagy be.”

Az OTH indokolásában — többek között — azt hozta fel, hogy egy újdonságrontó szabadalmi leírás, amely széndioxid-vízgőz munkaközeget ír le, az idézett 1. igénypont jellemző részét kimeríti és így az nem új. Az a körülmény, hogy a nyomtatvány szerint az egyik közeg széndioxid és lévén az gáz, a rendszer alsó fokozatában dolgozó turbina gázturbina, amellyel a találmány révén kitűzött cél, az előforduló hideg levegőhőmérsékletek gazdaságos kihasználása nem érhető el, nem eredményezte az OTH álláspontjának megváltoztatását. Sőt, a határozat ezen túlmenően, a 2. igénypontot, amely az alsó fokozat turbinájának kis méreteivel jellemezte a rendszert, méretezési feladat megoldásának fogta fel és ezenkívül azt is megállapította, hogy „a bejelentés 2. és 3. igénypontjával kapcsolatos bejelentői érveket az OTH nem fogadta el, tekintettel arra, hogy az igénypontokkal elérni vélt cél a szabadalom engedélyezése szempontjából közömbös. Az igénypontok elbírálásakor csak az azokban foglalt érdemi megoldás vehető alapul. Ezek viszont az OTH álláspontja szerint is méretezési kérdéseket tartalmaznak.” (SZK. 1963. 10. sz. 356—357. old.)

Az OTH tehát elsősorban azt vizsgálta, hogy az igénypontok mennyiben fogadhatók el, nem pedig azt, hogy a bejelentés lényegében, a rendszer gazdaságosabb voltában van-e a találmány, amint azt számos külföldi (pl. osztrák, nyugatnémet stb.) szabadalmi hivatal hasonló esetben tenné. Ilyen szemlélet mellett sajnálatos módon igen ritkán kerül arra is sor, hogy az OTH igénypontokat javasol, ami viszont éppen a szigorú gyakorlatot folytató országokban általánosnak tekinthető.

Adott esetben egyébként — véleményünk szerint — erősen hibáztatható a bejelentő, aki a bejelentésben és az igénypontokban nem helyesen fogalmazta meg a találmány lényegét.

72