Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)

III. Az újdonság

nyilvános-e az az eljárás, amelyet történetesen csak valamelyik gyárban alkalmaznak; a gyár kapuján ugyanis idegenek általában nem léphetnek be. E kérdést a joggyakorlat ezért általában nem­mel válaszolja meg. Felszólalási eljárásban külföldi cégek szoktak azonban arra hivatkozni, hogy az üzembe látogatók is beléphetnek (és be is lépnek), így az általuk is megtekinthető eljárás „nyilvá­nos”. Ilyen esetekben a döntés már nem olyan egyszerű és ezért azután — tapasztalat szerint — az egyes szabadalmi hivatalok az ügyet lehetőleg a felszólalásban rendszerint szereplő egyéb jog­alapok alapján döntik el és e vitatott kérdésben az állásfoglalás elől azzal az indokkal térnek ki, hogy az egyéb jogalapok amúgy is el­döntik a bejelentés szabadalmaztathatóságát. Nyilvánvaló tehát, hogy az említett, kizárólag a gyári alkalmazás kérdése olyan, amelyben csak az összes körülmények figyelembe­vételével lehet dönteni és lévén a kérdésnek „határeset jellege”, a döntés a felek által általában előre nem mérhető fel. Éppen ezért ezt a felszólalási érvet csak járulékos érvként szokták alkalmazni. A nyilvánosságra hozatal tárgyalása alkalmával azonban nem­csak azt kell vizsgálnunk, hogy maga a kérdéses nyomtatvány, ki­állítás stb. nyilvánosságra hozatalnak tekintendő-e, hanem azt is, hogy ennek révén a szóban forgó találmány valóban megismerhe­tővé vált-e, vagy más szóval a nyilvánosságra hozatal tartalmát. Kiállításon kiállított, külső megjelenésében zárt dobozt képező szignálgenerá­tornál például — ha annál valamilyen újfajta belső kapcsolási elrendezés képezi a találmányt — hiába mutatták be a dobozt nyilvánosan, hiába nezhette azt meg bárki, a műszaki megoldás lényegét abból nem ismerhette meg. E kiállítás tehát önmagában nem bizonyítja a kapcsolási elrendezés ismert voltát. Ezzel szemben elegendő egy rövid folyóirathír, miszerint „Kidolgozták a Q-frekvenciás titri­­méter”-t ahhoz, hogy abból ismertté váljék a Q-frekvencia titrálásra való felhasz­nálhatósága. Miután a nyilvánosságra hozatal egyes konkrét eseteiről még a szakemberek sem mondhatják meg teljes bizonyossággal, hogy azok a különböző országokban újdonságrontóak lesznek-e vagy sem, helyesebb, ha bármiféle nyilvánosságra hozatalt mellőzünk a találmány szabadalmaztatási bejelentését megelőzően. A magyar 40

Next

/
Thumbnails
Contents