Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
közvetett szerep, amelyet a szabadalmi jog az egyének, a feltalálók ösztönzése, az alkotó tevékenységre való serkentés terén kifejt. Az Ur. 25. § (2) bek. és 29. §-ával ugyanis a magyar jogszabályalkotó konstrukciós összefüggést épített ki a feltalálói díjazás és a szabadalmi jog között. E szerint a feltalálók csak akkor részesülhetnek feltalálói díjazásban, ha találmányukra szabadalmat engedélyeztek és a találmányt megvalósították. Ezért a feltalálói díjazás és a szabadalom engedélyezés jogszabályi összefüggése miatt a magyar feltalálóknak komoly érdekük fűződik találmányuk szabadalmaztatásához. Szabadalom engedélyezésének hiányában ugyanis a feltalálók még találmányuk megvalósítása esetén is vagy egyáltalán nem részesülhetnek díjazásban, vagy a legjobb esetben csak a feltalálói díj tört részét kitevő újítói díjat kaphatják meg. Ezért — olyan találmányok esetén, amelyeket külföldön nem szabadalmaztatnak — nemegyszer előfordul, hogy a szabadalmi bejelentés visszautasításába a bejelentő állami vállalat belenyugszik, a feltaláló azonban tovább harcol a szabadalom engedélyeztetése érdekében, hiszen ettől függ feltalálói díjazása. A szabadalmi jognak és a feltalálói díjazásnak erre az összefüggésére tekintettel a szocialista országokban szigorúbbá vált a találmányok újdonságvizsgálatával, illetve a találmányi jelleg vizsgálatával kapcsolatos állami munka. Magyarországon például tíz évvel ezelőtt még ismeretlen volt a német és angolszász joghoz hasonló szigorú újdonságvizsgálat. Az 1949. évi 8. tvr. 3. §-a alapján azonban az OTH hivatalbóli és szigorú újdonságvizsgálatra tért át. A szabadalmak engedélyezésével kapcsolatos követelmények emelése pedig szükségszerűen eredményezte a feltalálói tevékenység színvonalának bizonyos emelkedését. A kép teljessé tétele érdekében meg kell még emlékeznünk az iparűzésre vonatkozó — és a szabadalmi jogon kívül fekvő —, de témánk szempontjából elsőrendű fontosságú jogszabályokról. Az iparűzés joga (amely természetesen magában foglalja a szabadalmazott találmány iparszerű előállítására, forgalombahozatalára vonatkozó jogot is) az állami vállalatokat a szocialista országokban elvileg ugyanúgy megilleti, mint a kapitalista országokban a magánvállalatokat. 26
