Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
Lényeges különbség mutatkozik ezzel szemben a magánszemélyek tulajdonában álló szabadalmak iparszerű megvalósításában. A szocialista országokban iparvállalatok, kereskedelmi vállalatok általában nem lehetnek magánszemélyek kezében és magánszemélyek ilyen vállalatokat nem is létesíthetnek. Ezért a magánszemélyek számára a szabadalom biztosította jog valójában a hasznosítás lehetőségét jelenti. A feltalálók gyakorlatilag az állami vállalatoknál és szövetkezeteknél hasznosítják szabadalmaikat. Természetesen a külföldiek (szabadalomtulajdonosok) is csak ilyen feltételek mellett valósíthatják meg szabadalmaikat, vagyis az állami vállalatokkal és szövetkezetekkel kötött licenciaszerződések útján. A magántulajdonban levő szabadalmak iparszerű előállításának kérdéséről a szovjet B. Sz. Antimonov4 és a német G. Becker5 azt mondja, hogy szocialista viszonyok között a szabadalom tulajdonosának az iparszerű előállításra gyakorlati lehetősége tulajdonképpen csak a kisipari műhelyekben volna. Minthogy azonban mind a Szovjetunióban, mind a Német Demokratikus Köztársaságban (s hasonló a helyzet a többi szocialista országban is) a kisipari műhelyek népgazdasági jelentősége elenyésző, a szabadalmak hasznosításának ez a klasszikus módja a gyakorlatban elhanyagolható tényező. (Elvileg nálunk is van ugyan lehetőség arra, hogy a feltaláló találmányának megvalósítására iparengedélyt kapjon, ilyen kérelmek azonban mind ritkábban fordulnak elő.) A szocialista feltalálói jog a találmányok gyors és maradéktalan megvalósítását hivatott biztosítani, szabályozza azt a kérdést, hogy milyen esetben illeti a találmány az államot, a feltaláló milyen intézményes, erkölcsi megbecsülésre és milyen díjazásra formálhat jogot, valamint a díjazással kapcsolatos vitákat hogyan kell rendezni, a találmány megvalósításában közreműködő (nem feltaláló) személyeket milyen külön díjazás illeti meg, a találmányra vonatkozó kísérletekkel és annak megvalósításával kapcsolatosan az államot, a vállalatokat és a feltalálót milyen kötelezettségek terhelik stb. (lásd IX. Fej. 5. pont). 4 B. Sz. Antimonov: Izobretatyelszkoje pravo. Moszkva, 1960. 187. old. s G. Becker: Erfindungs und Vorschlagswesen. Berlin, 1958. 158. old. 27
