Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
úgy az újítási díj szempontjából ez az első 6 naptári hónap kiesik. Például az újító egyedül alkalmazza vállalatánál az újítást és ennek következtében az első 6 naptári hónapban átlagban havi 3000 forintos többletjövedelemhez jut. Az újítás népgazdasági eredménye pusztán e 3000 forintos bérkülönbözet. Az újítás első évének népgazdasági eredménye az év második 6 hónapjában jelentkező havi 3000 forintos, összesen 18 000 forintos munkabér megtakarítás. Az újító részére az első év alapján tehát csak e 18 000 forint figyelembevételével jár díjazás. Az első félévben jelentkező 18.000 forintos különbözet népgazdasági eredményként nem jelentkezett mivel azt az újító bérkülönbözetként, normakedvezmény alapján megkapta. Ez az elvi döntés változatlanul hatályba van. A 38/1957. korm. sz. rendelet 9. §. (1) bekezdése e rendelkezést azzal egészíti ki. hogy ha az újítás megvalósításától számított második évben jelentkező népgazdasági eredmény alapián több díj járna, mint az első évben kifizetett újítási díj, a különbözetet a második év után folyósítani kell. Előző példánk alapján tehát az újító az első évben az első 6 naptári hónapban normakedvezménv alapián havi 3.000 forintos többletkeresethez, összesen tehát 18.000 forinthoz jutott. A második 6 hónapban jelentkező 18 000 forintos népgazdasági eredmény alpján viszont 10°/o-os kulcs fi övei embe vételével 1800 forintos újítási düat kanott. Az úiítást a második évben is a’kalmazzák és minden hónanhan 3000 forintos munkabérmegtakarítás jelentkezik — a második évben nincs normakedvezménv —. ígv tehát a tePes évi népgazdasági eredménv 36.000 forint. Ezótán 10 °/"-os kulcs figvelembevételével 3.600 forint úiítási díj iárna. Az újító részére tehát az első évben kiadott 18 000 forintos hórkülönközot és 1800 forintos újítási díion felül még folvósítani kell a második év népgazdasági eredménye után járó 3 600 forintos úiítási díj és az első évben ténylegesen kifizetett 1.800 forintos díj különbözeié címén 1.800 forintot. A normakedvezmény csak azt az újítót illeti meg. aki újításával ténylegesen dolgozik. Társúiítás esetén tehát a társújítók közül csak az részesül normakedvezménvben. aki az újítást gyakorlatilag alkalmazza. A döntőbizottság elvi állásfoglalása szerint társújítás esetén csupán egy normakedvezménv illette meg a társúiítókat és a normakedvezménvt közöttük időben el kell osztani. Ezek szerint három társszerző közül ha csak az egyik újító alkalmazta az újítást, ennek részére 6:3=2 naptári hónapon keresetül járt a normakedvezménv, míg a másik két társszerző normakedvezménvben nem részesült. Az elvi döntésnek ezt a rendelkezését az úi rendelet 13. §. f3l bekezdése hatályon kívül helyezi. ígv tehát az 1957. jun. 23- át követő időben elfogadott vagv megvalósított újítások társszerzői közül mindegyik szerzőtársnak 6 hónapon keresztül jár a normakedvezménv. feltéve, hogy újításukat gvakorlatilag is alkalmazzák. Az újítást önként átvevő alatt értendő minden olvan dolgozó, aki az úiító részéről már megvalósított és bevezetett újítást tőle átveszi, mielőtt még az újítás kötelező bevezetése tárgyában központi in-89
