Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
Bevezetés. A tízéves újítómozgalom
1948 végén azonban megjelent a 11940. és a 11950/1948. Korai, számú rendelet. Az első az újítási ügyek intézését szabályozta, az utóbbi az állam részére felajánlott találmányokkal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazta. E két kormányrendeletet kiegészítette a 12560/1948. M. E. számú rendelet. E jogszabályok egységes irányelveket adtak a javaslatok elbírálására, biztosították az újítók és feltalálók (anyagi érdekeltségét, erkölcsi) megbecsülését, létre hozták az újítási szervek országos hálózatát, s a már korábban kibontakozott új mozgalomnak országos mozgalommá való fejlődését segítették elő. A gazdasági, társadalmi életben időközben beállott változások — államosítások, első ötéves terv stb. — hatásukat ezen a területen is éreztették. A Szabadalmi Bíróság megszűnt. Szükségessé vált tehát e változásoknak megfelelően az újító, feltalálói mozgalmat is rendezni. A 151/1950. M. T. számú rendelet az újítási tevékenységet az ötéves tervvel kapcsolatos célok szolgálatába igyekezett állítani. Szabályozta az újítási feladattervek intézményét, átfogóan rendezte a kísérleti, megvalósítási költségek felhasználását, továbbá a javaslatok központi, a felettes szervek útján történő bevezetéséről is rendelkezett. Az 1951. február 27-én hatálybalépett 56/1951. M. T. számú rendelet már a szovjet joganyag alapos tanulmányozása után és a hazai gyakorlatból leszűrt tapasztalatok alapján készült. E rendelet az újításoknak három egymástól elhatárolt körét állapította meg (műszaki tökéletesítés, termelési ésszerűsítés, ügyviteli ésszerűsítés). Felismerte e jogszabály a túlzott központosításból eredő hátrányokat, s az újítások központi bevezetése helyett a tapasztalatcserére bocsátás jelentőségét és az új eljárásoknak a tervbe történő beépítését helyezte előtérbe. E rendelet kapcsolta be az újítók körébe a kutató és tervező munkában dolgozókat. A 166/1951. (IX. 8.) M. T. sz. rendelet az állam részére felajánlott találmányok ügyintézését szabályozta. összhangba hozta a szerzői tanúsítvány os eljárást az újítások ügyintézésével és a szabadalmi eljárással, különös figyelemmel arra, hogy a Szabadalmi Bíróság munkáját részben az Országos Találmányi Hivatal, részben pedig a bíróságok vették át. A 41/1953. (VII. 31.) M. T. sz. rendelet már együttesen szabályozta az újítások és találmányok ügyintézését. Itt már fokozatosabban érvényesült annak a felismerése, hogy az újítás és találmány mind műszaki, mind jogi szempontból rokon természetű, s ezért célszerű azok intézését egységes jogszabályban rendezni. Kidomborította az ügyintézők egyéni felelősségét, megszüntette a javaslatok újítási bizottságok útján történő elbírálását, s ennek helyébe az egyszemélyi elbírálást vezette be. A találmányok területén mutatkozó kettősség — felajánlásos és licenc szerződéses rendszer — egymáshoz való közelítése céljából a licencszerződések felülvizsgálata és jóváhagyása lépett előtérbe. Lényeges változtatásokat hozott az 53/1955. (VIII. 25.) M. T. számú rendelet, amely azonban még lényegében a korábbi jogszabályokban kifejtett alapelv éken nyugodott. Az új rendelet a mozgalom területén mutatkozó lazaságok felszámolása céljából megszüntette az 4
