Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
Bevezetés. A tízéves újítómozgalom
ügyviteli ésszerűsítéseiket, elrendelte, hogy az első díj vészletet is csaik a megvalósítás után lehet folyósítani, megállapította a népgazdasági eredmény mérésének elveit és módszereit (részletesen ezt a 14/1955. (VIII. 28.) P. M. számú rendelet tartalmazza), kidomborította a találmányok nemzetközi értékesítésének jelentőségét, s részletesebben szabályozta a külföldi értékesítés után a feltalálót megillető díjazást. A következőkben vizsgáljuk meg, milyen képet mutat a magyar újítómozgalom fejlődése a számok tükrében. Előbb azonban meg kell jegyeznünk, hogy a rendelkezésünkre álló adatok nem eléggé pontosak. Adatgyűjtéseinknek ugyanis hosszú éveken keresztül — 1956-ig — egyrészt nem volt megfelelő jogszabályi alapja, nem volt egységes, nem irányult eléggé a műszaki fejlődés mérésére, másrészt a népgazdasági eredmények megállapítására sem alakult ki egységes gyakorlat. így az OTH által begyűjtött adatok csak általánosságban adnak képet a fejlődésről. Az évente benyújtott javaslatok száma a következőképpen alakult: 1949 7.700 1950 189.000 1951 296.000 1952 396.872 1953 454.153 1954 414.781 1955 309.076 1956 300.000 (Az 1956. évi adatoknál a féléves adatok kétszeresét vettük alapul mind itt, mind a következőkben.) Az évente megvalósított javaslatok száma a következő: 1949 ............... adatok még nem voltak 1950 44.000 1951 107.000 1952 153.000 1953 ...:.................................................... 192.433 1954 ..........................................................• 185.763 1955 145.657 1956 134.000 Az újításokkal elért tényleges megtakarítás összegét az utókalkulált gazdasági eredmények tükrözik. Ilyen irányú, nem teljesen megbízható adatszolgáltatás azonban csak 1952-től van. Az eredmények a következők:
