Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
Bevezetés. A tízéves újítómozgalom
BEVEZETÉS A TÍZÉVES ÚJITÓMOZGALOM írta: DR. PERÉDI KÁROLY az Országos Találmányi Hivatal elnöke A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1957. június 23-án adta ki az újításokról és találmányokról szóló 38/1957. (VI. 23.) Kom. sz. rendeletet. Azóta szerte az országban folynak az amkótok és konzultációk annak érdekében, hogy a dolgozók, valamint a végrehajtásra kötelezett és az újításokkal, találmányokkal foglalkozó, azokat elbíráló, megvalósító szervek megismerjék és helyesen alkalmazzák az új rendelet rendelkezéseit, a korábbi rendeletektől eltérő alapvető változásokat. A rendelettel kapcsolatban megnyilvánuló nagy érdeklődés azt mutatja, hogy a komoly fordulatot jelentő változásokra szükség volt, mert csak ezekkel lehet az újítómozgalom és feltalálói tevékenység további fejlődését biztosítani. Mielőtt az új rendelet részleteire kitérnénk, szükséges röviden ismertetni a megelőzőket. A felszabadulás utáni idők harca az újjáépítésért nagy önfeláldozást, hősies munkát követelt meg munkásosztályunktól és műszaki értelmiségünktől. A lelkesedésen és odaadó munkán felül azonban millió ötletre, kezdeményezésre volt szükség, hogy a lerombolt ország vérkeringése fokozatosan ismét helyreálljon. Noha akkor még az üzemek általában kapitalista tulajdonban voltak, a dolgozók az újjáépítés szolgálatába állították kiapadhatatlan leleményességüket, mert — részesei lévén az államhatalomnak — elsőrendű érdekük volt a termelő munka megindítása. Ezért történhetett, hogy már közvetlenül a felszabadulás után, 1945 májusában megjelentek a munkaverseny és a kezdeményezőkészség előfutárai. A verseny azonban csak tíz évvel ezelőtt kezdett tömegméretűvé válni, a bányák, üzemek, termelőeszközök túlnyomó részének állami tulajdonba vétele után, amikor a dolgozóknak a munkához való viszonya is megváltozott. 1948 elején a csepeli gyár dolgozói versenyfelhívást tettek közzé és ennek hatására kibontakozott az országos verseny. A széleskörű megmozdulás természetesen megfelelő szervezeti formát igényelt. Nem mutatkoztak elegendőnek azok a szórványosan, de mind sűrűbben megjelent rendelkezések, amelyek a kollektív szerződések keretei között kívánták az újítók jutalmazását rendezni. 8
