Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
tapasztalhatók. Sokrétű feladat ez számára, helyes ellátása csak akkor történhet meg, ha a vállalatvezető rendszeresen ellenőrzi az újítási ügyeket intéző dolgozók éspedig nemcsak az újítási előadó, hanem például a szak véleményezők és a kalkulátorok munkáját. Az igazgató felelős a javaslatok gyors elbírálásáért és megvalósításáért, továbbá az újítási díjak késedelem nélküli kifizetéséért. De nemcsak az igazgató és a főmérnök, hanem minden dolgozó felelős, aki az újítási ügyintézéssel kapcsolatba kerül. A felelősségnek természetesen nemcsak papíron, hanem a valóságban is érvényesülnie kell. Különösen ki kell hangsúlyozni a felelősséget a vállalatnál munkaviszonyban nem álló személyek által benyújtott újítások ügyintézésével kapcsolatban. A gyakorlatban ugyanis tapasztalható volt, hogy főleg az ilyen személyek javaslatainak elbírálásával késlekedtek az ügyintéző szervek, hiszen a vállalatnál alkalmazásban nem levő újítónak nem volt oly mértékben lehetősége ügyének sürgetésére, mint a vállalatnál dolgozó újítónak. Az ügyintézés során nem szabad különbséget tenni vállalatnál dolgozó és vállalaton kívüli újító között. Nézzük a továbbiakban az újítás elbírálásának menetét. Az elbíráló a kifüggesztési határidő utolsó napjától számított 30 napon belül köteles érdemben határozni a javaslat felől. Az érdemi határozat háromféle lehet. A vezető a javaslatot kísérletre, próbára alkalmasnak minősíti, de lehetséges, hogy kísérlet nélkül is üzemszerű megvalósításra elfogadja, végül a javaslatot elutasíthatja. Az esetek nagy részében az elbíráló nem dönt azonnal érdemben, hanem az ügyben szakvéleményt kér. Ebben az esetben már a kifüggesztés 8 napos időtartama alatt köteles intézkedni szakvélemény beszerzése iránt. Intézkedésében meg kell jelölnie a szakvéleményező személyét. egyben a szakvélemény megadására 30 napnál nem hosszabb határidőt kell tűznie. Ha pedig a szakvélemény 'beérkezett, érdemi határozatát 15 napon belül köteles meghozni. Közbevetőleg foglalkozzunk a szakvéleményezés kérdésével is. Milyennek kell lennie a jó szakvéleménynek, milyen szemrx>ntokat vegyen figyelembe a szakértő szakvéleményének elkészítésénél? A szakvéleménynek elsősorban a vezető részére kell támpontot nyújtania az érdemi elbíráláshoz. Ezen túl segítenie kell az újítót szakmai tanácsadással, (pl. adatszolgáltatással) is. A helyes szakvélemény kidomborítja az újítási javaslat lényegét és ha vannak olyan részmegoldások, amelyek műszakilag vagy egyéb szempontból helytelenek, ezeknek a módosítására tanácsot, útbaigazítást ad. A szakvéleményezőnek nem lehet célja, hogy a javaslatnak csak a hibás részeit emelje ki és ezek előtérbe állításával a javaslat elutasítását javasolja. A szakvéleményezőnek az újító által felvetett gondolatot és annak kivitelezését a maga egészében kell mérlegelnie mégpedig nemcsak műszakilag, hanem gazdaságossági szempontból is és határozott álláspontot kell elfoglalnia a javaslat megvalósítása tekintetében. A helyes szakvélemény kialakításának sok esetben döntő feltétele, hogy a szak véleményező közvetlen kapcsolatba lépjen az újítóval. A leírás ugyanis sokszor nem fejezi ki híven a megoldás 39
