Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

Az újítási javaslat szerzőjének — az ellenkező bizonyításáig — azt a személyt kell tekinteni, akinek javaslata a megvalósításra illetékes szervhez először érkezett be. Előfordulhat az az eset, hogy az újításnak valóságos szerzője nem az, aki a javaslatot benyújtotta. A rendelet a szerzőség bizonyítására azt a jogi vélelmet állítja fel, hogy az ellenkező bizonyításáig azt kell újítónak tekinteni, aki a javaslatot először nyújtotta be. Ezzel a jogi vélelemmel szemben azonban ellenbizonyításnak van helye. Ha például bizonyítható, hogy az újítást bejelentő személy a valódi szerzőtől a javaslatot eltulajdonította, újítónak nem a bejelentőt, hanem a valódi szerzőt kell elismerni. Az eltulajdonítás megakadályozása céljából akkor jár el helyesen az újító, ha javaslatát annak benyújtásáig titokban tartja.

Minden újítás valamely probléma, illetőleg feladat megoldását jelenti. A szerzőség elismerése szempontjából közömbös, hogy a probléma, a megoldandó feladat hogyan vetődött fel. Ha a feladatot nem a javaslattevő tűzte ki, a javaslat mégis teljes értékű újítás, feltételezve a helyes megoldást. Sőt az újítómozgalom tervszerű fejlesztése éppen azt kívánja meg, hogy az újítók a maguk alkotó tevékenységét elsősorban a feladattervi problémák megoldására fordítsák.

Az újítónak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy javaslatát a megvalósításra illetékes szervhez jelentse be. A megvalósításra nem illetékes szervhez történő bejelentés a szerzőség elveszítésével járhat abban az esetben, ha másnak a javaslata a megvalósításra illetékes szervhez előbb érkezik be.

Ugyanis az újítás szerzősége nem kizárólagos jellegű, csak arra a vállalatra, intézményre korlátozódik, ahová a javaslatot benyújtották. Ebből következik, hogy amennyiben lényegében azonos javaslatot két személy két különböző helyen, egymástól függetlenül nyújtotta be, mindegyik javaslattevőt az illető hely viszonylatában önálló szerzőnek kell tekinteni. Ha viszont az újítótól különböző személy javasolja, hogy az egyik szervnél már megvalósított újítást egy másik szerv is vegye át, ez utóbbi szerv viszonylatában nem az átvételt javasoló személyt, hanem az eredeti javaslattevőt kell újítónak elismerni. Az ide vonatkozó szabályokat, az újítót megillető jogvédelmet a 9. §-nál tárgyaljuk. Ebből következik továbbá az is, hogy amennyiben valamely újítás országos bevezetését elrendelik, azonban a bevezetés elrendelése előtt más újító lényegében azonos javaslatot egy meghatározott szervnél előterjesztett, e szerv viszonylatában ezt a személyt kell az újítás szerzőjének tekinteni. Az újítás szerzőségének nem kizárólagos jellegét sokan nem ismerik. Ezért adódik számtalanszor a következő vita: Az Újítók Lapja tapasztalatcsere rovatában leközölt egy újítást, mint A dolgozónak X vállalatnál benyújtott javaslatát. B dolgozó, aki lényegében azonos javaslatot a Lapban való leközlés előtt Z vállalatnál benyújtotta, panaszt emelt A dolgozónak szerzőként való megjelölése ellen azért, mert véleménye szerint a szerzőség őt illeti meg a Z vállalatnál történt korábbi benyújtás alapján. Az újítás szerzőségének nem kizárólagos jellegé-29