Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
Bevezetés. A tízéves újítómozgalom
íegcélszerűbben pártatlan bíróság döntheti el, amely a szerződésből félreérthetetlenül meg tudja állapítani a tényállást és a vétlen, illetőleg vétkes felet. Pályadíjak kitűzése Az új rendelet arról is gondoskodik, hogy a vállalatok vezetői feladatterveik kitűzésénél maximum 3000 Ft-ig terjedő összeget tűzhessenek ki pályadijként azok részére, akik a vállalat termelését, önköltségcsökkentését stb. legközvetlenebbül érintő problémák megoldására tesznek javaslatot, illetőleg akikkel erre vonatkozóan megvalósítási szerződést kötnek. Ez az összeg az újítási díjtól független, és azonos pénzügyi forrásból fedezhető. Feladatokat nemcsak saját, hanem kooperáló vállalatok érdekében is ki lehet tűzni. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy az újítók figyelmét elsősorban azon feladatok megoldására irányítsuk, amelyeket a vállalat hivatalból megoldani nem tud és amelyek a tervteljesítést segítik elő. Eddig rendezetlen volt a kísérleteknél közreműködő dogozók, de főleg az újító munkadija megtérítésének kérdése. Az új rendelet határozottan leszögezi, hogy ezt már a kísérleti szereződés megkötésekor rendezni kell és az újító által elvégzett munkát éppen úgy meg kell téríteni, mint más dolgozóét, aki kísérletnél vagy megvalósításnál hivatalosan közreműködik. Ha a közreműködő rendes munkaideje alatt engedéllyel dolgozik az újításon, akkor átlagkeresetét kell megtéríteni, ha pedig munkaidőn túl végzi a kísérleti munkát, akkor részére külön munkadíj jár, amelynek mértékét lehetőleg előre kell rögzíteni. Ugyancsak meg kell téríteni a kísérleteknél vagy megvalósításnál felhasználható modell vagy műszaki rajzok munkadíját, ha annak elkészítése alól a vállalat mentesül. Az újítások kísérletezésére és megvalósítására szolgáló, a béralapnak 0,5°/o-át kitevő pénzügyi alap eddigi merev kerete megszűnt. Ehelyett az egyes vállalatok a szükséglet szerinti összeget költhetik el e célra- Természetesen ezentúl is be kell tervezni a tervidőszakokra a szükségletet, figyelembe véve a fejlődés tendenciáját és ezek a költségek ugyanúgy, mint eddig, változatlanul terhelik az önköltséget. Ha a betervezett összeg felhasználásra kerül, az önköltség alakulásában eltérés a tervezettől nem mutatkozhat. Ha előre nem látott rendkívüli megvalósítási költségigény merül fel, ki lehet azt elégíteni. Annak érdekében, hogy a felhasználás tárgynegyedévében a felhasznált összeg az önköltséget fel ne emelje, felosztásánál időbeli elhatárolást lehet eszközölni. Eszerint általában négy negyedévre, indokolt esetben nyolc negyedévre lehet a költségeket felosztani, vagyis a megfelelő hányaddal abban a negyedévben terheljük az önköltséget, amikor a megvalósított újítás önköltséget javító hatása már megfelelő mértékben jelentkezik. A többletköltségeket ennek megfelelően úgy lehet igénybe venni, hogy ez az önköltségre semmilyen káros hatást ne gyakoroljon. 2 Kézikönyv — 14 21 S 17
