Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

Bevezetés. A tízéves újítómozgalom

Áz új rendeletnek az is fontos célkitűzése, hogy az államappa­rátuson belül nemrég lezajlott egészséges deoentralizálási folyamat­nak megfelelően az újítások ügyintézését is lehetőleg vállalati szinten tartsa. Az előzőekből már kitűnt, hogy nem lesz szükség panaszokat és fellebbezéseket elbíráló különböző bizottságokra. A szerződéseket a 25 000 Ft-ot meg nem haladó díj mértékéig a vállalat önállóan köti és csak ennél magasabb összeg esetén kell a közvetlen felettes szerv hozzájárulását kikérni. Találmányok esetében a felajánlási rendszer megszűnésével, ennek helyére lép a megadott szabadalmak szerződés útján való hasznosítása. Mivel a találmányok megvalósítása gyakorlatilag úgyis csak a szocialista ipar keretében lehetséges, nem volt értelme tovább fenntartani a formális előzetes felajánlási rendszert. Hazánkban kb. 4000 'találmányi bejelentést tesznek a feltalálóik évenként. Gyakor­lati tapasztalatok szerint ebből csak 10—15% ténylegesen találmány. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a találmány elismeréséig nem lehet a találmány megvalósításával foglalkozni. A találmányi be­jelentésnek az OTH-nál történő benyújtása után nyomban újítási javaslatot lehet az illetékes vállalathoz benyújtani azzal a meg­jegyzéssel, hogy a javaslatot találmányi bejelentésként is 'benyúj­tották, tehát kerülni kell a találmány műszaki részleteinek nyilvá­nosságra hozatalát. Az első évi találmányi díj amúgy is azonos az első évi újítási díjjal. Csak a második évi díjnál van különbség, addig azonban a találmányi jelleg kérdése rendszerint eldől. A külföldi értékesítéshez szükséges külföldi védelem biztosítása előtt egyébként nem szabad közzétenni a szabadalmi bejelentést, mert egyes külföldi országok szabadalmi joga értelmében az újdonságrontásnak minősül. Ilyen esetben a szerződést úgy kell megkötni, mintha újításról lenne szó, de ki lehet kötni olyan feltételeket, amelyek a szabadolm meg­adása esetében válnak csak joghatályossá. Ezentúl az OTH önállóan dönt a találmányi jelleg kérdésében, nincs szükség a minisztérium hosszadalmas és bizonytalan eljárására az állam részére való elfogadás kérdésében. A Találmányi Hivatal a szabadalom megadásánál három kérdést vizsgál; a) világviszonylat­ban új-e a bejelentés, b) műszakilag haladást jelent-e a javaslat a technika jelenlegi színvonalához képest, c) gyakorlatilag megvaló­sítható-e, iparilag értékesíthető-e a bejelentés tárgya. Ha a bejelen­tés e három feltételnek megfelel, az OTH megadja a szabadalmat, függetlenül attól, hogy van-e keret a kísérletezésre, vagy beruházási keret a megvalósításra. Kutató intézeti, illetőleg olyan munkakörű dolgozóknak a találmányai, akiknek munkaviszonyból vagy szerző­désből folyó kötelességük új eljárásokra vonatkozó javaslatok meg­tétele, szolgálati találmánynak minősül. Ez azt jelenti, hogy a szaba­dalom tulajdonjoga és így a hasznosítás joga is a munkáltatóé, ille­tőleg a megbízóé, a feltalálót viszont hasznosítás esetében díjazás illeti meg. Lényegében megjavul a külföldi értékesítés lehetősége is, mert a deviza ellenértéke ezentúl a Nemzeti Bank hivatalos árfolyama sze­18

Next

/
Thumbnails
Contents