Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
Bevezetés. A tízéves újítómozgalom
fokozott anyagi ösztönzést, hanem az is, hogy a díjazási kulcs az eddiginél rugalmasabban állapítható meg a műszaki színvonal és más fontos tényezők tekintetbevétele mellett. A tervezők is újíthatnak A rendelet bekapcsolta a tervező munkakörben foglalkoztatott műszaki dolgozókat is az újítómozgalom és feltalálói tevékenység körébe. Ma már nemcsak találmánynál részesülhetnek ezek a dolgozók díjazásban, hanem akkor is, ha hivatali feladatukkal, tématervükkel kapcsolatban a részükre megadott műszaki feltételektől eltérő jobb műszaki vagy gazdasági megoldást javasolnak az általánosan ismert megoldásokhoz képest. Az újítás tényét a tervezőintézet igazgatója állapítja meg, de szerződést az újítónak a megvalósító vállalattal kell kötnie. Ez megszünteti azt a lehetőséget, hogy a gyakorlatban meg nem valósuló, papirostervekkel kapcsolatban benyújtott újítási javaslatokat díjazzanak. Ennél a kérdésnél azonban az új rendelet kifejezetten fenntartotta azt a régebbi rendelkezést, mely szerint kutatói munkakörben foglalkoztatott dolgozóknak olyan javaslatait, amelyek nem tanulmányi jellegűek, hanem csak újítási színvonalon mozognak, munkaköri kötelesség miatt újításként nem kezelhetők. Ezeket a dolgozókat ugyanis kifejezetten azért alkalmazták az állam részéről nagy anyagi áldozatokkal fenntartott kutató intézetekben, hogy legalább újítási színvonalon mozgó tevékenységet fejtsenek ki tématervükkel kapcsolatos munkájukban. Találmány esetében természetesen számukra is jár a feltalálói díj. Annak érdekében, hogy a szerződés megkötése előtti esetleges vitát rövid úton és megnyugtatóan le lehessen zárni, a rendelet úgy intézkedik, hogy ilyen esetben a felek által választott személy, vagy bizottság döntheti el a vitás kérdéseket, mindkét félre kötelezően. Ha nem tudnának megegyezni ilyen bizottság létrehozásában, a vállalat kérheti a minisztérium engedélyét a javaslat igénybevételére. Ilyenkor bíróság állapítja meg az újítónak járó díjat. Ha a vállalat szerződéskötés nélkül, ezen engedély kikérése előtt veszi önkényesen használatba az újítási javaslat tárgyát, az újító által bért díjat a rendelet keretein belül köteles megfizetni. Ezért viszont az igazgató tartozik felelősséggel. Űj megoldást jelent a bíróság igénybevétele a szerzőkötés utáni esetleges vitáknál, valamint a szerzőségi vitáknál és igénybevétel esetén az újítónak járó díj megállapításánál. Igénybevételre akkor kerül sor. ha népgazdasági érdek fűződik a javaslat megvalósításához, de az újítóval, illetőleg feltalálóval nem sikerül megállapodni. Eddig különböző fellebbviteli fórumok, vállalatok, minisztériumok és a Találmányi Hivatal bizottságai döntöttek a panaszok, díjviták és szerződési viták kérdésében. Ezeknek a bizottságoknak a vitatott esetektől időben, térben távol, gyakran kellően nem tisztázott tényállás alapján kellett döntést hozniok. Amikor azonban aláírt szerződéssel kapcsolatban merül fel utólagos vita, az ügyet 16
