Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
II. rész. Találmányok
íía a lemondás a szabadalmi oltalom alatt álló találmánynak csak egyes részeire vonatkozik: a szabadalom a többi részekre nézve továbbra is fenn ál. Lejárat folytán a szabadalom a lejárat napját követő napon, a (díj) illeték fizetésének elmulasztása esetében a mulasztást (45. §.) követő napon, lemondás esetében a lemondás bejelentésére következő napon szűnik meg. * . 20. §. Megvonás esetében a szabadalom hatálya a megvonási határozat jogerőre emelkedését követő napon szűnik meg. E könyvben csupán vázlatosan ismertetjük a találmányok belföldi szabadalmi oltalmának megszerzésére vonatkozó rendelkezéseket. A munka terjedelme nem ad lehetőséget arra, hogy az ezzel kapcsolatos egyrészt elméleti, másrészt gyakorlati kérdéseket mélyen és részletesen tárgyaljuk. Ehelyett arra szorítkozunk, hogy a találmány fogalmának megértéséhez és az oltalom megszerzéséhez nélkülözhetetlenül szükséges ismereteket közöljük. A kormányrendelet 24. §-ának (1) bekezdése a találmány fogalmának meghatározását tartalmazza. Szükséges ezzel kapcsolatban foglalkoznunk egyrészt önmagával a fogalom-meghatározással, másrészt a találmány és a szabadalom törvényes meghatározása közötti azonosság és különbség kérdésével. A találmány lehet bármely feladatnak a műszaki megoldása. Szükséges tehát, hogy a találmány valamely megoldást adjon. A megoldás előtti „műszaki” szónak a legtágabb értelmezését kell adnunk. A „műszaki” szót abban az értelemben kell érteni — ahogy azt az O. T. H. állandó gyakorlatban használja — nevezetesen a „műszaki” szónak ily értelmezése szerint műszaki mindaz, amely az alkalmazott természettudományok területére esik. Ezért nem képezheti találmány tárgyát egy puszta tudományos felfedezés meglátása, vagy felvetése, hanem csupán egy ilyen meglátásnak gyakorlati célokra történő alkalmazása. A jogszabály fogalmazásából is kitűnik ez, amikor a feladat műszaki megoldásához hozzáfűzi a gyakorlatban történő hasznosíthatóság feltételét. Nem képezheti tehát oly megoldás találmány tárgyát, amely a gyakorlatban egyáltalán nem alkalmazható (örökmozgó, egyedi kis- vagy nagyüzemi előállítási, gyártási technológiára nem alkalmas megoldás stb.). A gyakorlatban történő alkalmazáson túlmenően azonban hasznos alkalmazást is megkövetel a jogszabály. Nem elegendő azonban, hogy valamely feladatot a gyakorlatban hasznosíthatóan megoldjunk, találmánynak az ilyen megoldás csak akkor minősülhet, ha műszaki megoldás új, haladást jelentő. Az újdonság kérdésével a szabadalmi oltalom megszerzésével kapcsolatos eljárás ismertetése során már foglalkoztunk. Találmánynak csak akkor ismer el a társadalom, illetve annak e célra kirendelt szerve — hazánkban 141
