Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
Bevezetés. A tízéves újítómozgalom
hető. S itt nemcsak a százalékos növekedésre gondolunk, hanem a javaslatok számának abszolút emelkedésére is. A statisztikai adatok szembeszökően mutatják, hogy az évi 130 000 javaslat közül mindössze 30 000-et díjaztak kalkulációs alapon, 100 000-et pedig eszmei alapon. Az utóbbiak aránya 77° o-ot tesz ki. Ez annyit jelent, hogy az esetek túlnyomó többségében nem is alkalmazták a díjskálát — ami egyébként is sok hibának volt a forrása — és így a díjazás gyakorlatilag elszakadt az elért eredményektől. Egyes esetekben az újító kárára kevesebb díjat állapítottak meg a megérdemeltnél, más esetekben pedig a népgazdaság kárára állapítottak meg többet, mint amennyit az újító megérdemelt. Az eszmei díjazás az országos és nagy jelentőségű javaslatoknál rossz, hátrányos az újítókra és éppen azt a szűk réteget kedvetleníti el, amelyet pedig mindenképpen ösztönözni kívánunk új javaslatok megtételére. A kis jelentőségű újításoknál — ahol a népgazdasági eredmény évi 10 000 Ft-nál kisebb — viszont gyakran a megérdemeltnél nagyobb díjat kaptak az újítók s miután igen nagyszámú javaslatról van szó, tetemes túlfizetés lehetősége állt fenn. Az eszmei díjazás helytelen gyakorlata azonban még egyéb hátránnyal is járt. Ugyanis nemcsak a megtakarítással járó újításokat díjazták eszmeileg. hanem a többtermelést, a minőség javítását, új cikkek előállítását célzó javaslatokat is. mert ezekre megfelelő díjazási elvek nem is voltak kidolgozva. Ez azt vonta maga után. hogy nagyon kevés volt az ilyen jellegű, új cikkek előállítását célzó vagy kapacitás bővítést eredményező újítások száma, mert egyfelől ezeknél nagyobb mértékben jelentkezett a hátrányos díjazás lehetősége, másfelől a vállalatok érdektelenek voltak az új cikkek bevezetésében. Problémák a díjazásban További hiba volt az is, hogy a mozgalom a népgazdasági tervekkel nem volt összhangban, illetőleg azokat nem kellően támasztotta alá. A tervekben ugyanis az elmúlt években erősen kidomborodott a termelés mennyiségi fejlesztése, míg az újítómozgalom fő célkitűzése különböző megtakarítások elérése volt. Az újítómozgalom azonban akkor segíti elő legjobban az éves tervek megvalósítását, ha egyaránt ösztönöz többtermelésre, megtakarításokra és új cikkek előállítására, minőségjavításra. A statisztikai kimutatásból látható továbbá, hogy az országos és nagy jelentőségű újítások díjazási kulcsa 1—1,6% körül mozog, ami alacsony, nem ösztönöz eléggé ilyen értékes javaslatok megtételére. A kalkulációs alapon díjazott javaslatoknál az átlagos díjkulcs 4.1%. Ezen belül 2,5% az országos jelentőségűek és 7.8% a kis jelentőségűek díj-kulcsa. Ez is inkább kis jelentőségű javaslatokra ösztönöz. A két szám között a háromszoros nagyságrendi különbség helytelen feszültséget idézett elő. nem is szólva arTÓl. hogy a kis jelentőségű javaslatokat általában gyorsabban is vezetik be. Az 9
