Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

V. Védjegyek összetéveszthetősége a magyar jogban

utolsó szótagjaiban mutatkozó eltérés nem elegendő az összetévesztés veszélyének kiküszöböléséhez, mert mindkét megjelölés jellegzetességét az első három szótag azonossága határozza meg. Az eltérés vizsgálatánál nem alkalmazhatók továbbá a magyar nyelv szabályai a „diar” és „denn” szótagokra, mert a szóban forgó megjelölések idegen szóelemekből összeragasztott, lényegében jelentés nélküli fantáziaszavak.

A Legfelsőbb Bíróság azonban más álláspontra helyezkedett. A fellebbezési eljárásban hozott határozat indokolása abból indul ki, hogy nem vitás, hogy a két megjelölés hasonló. Ezért kizárólag annak vizsgálatára van szükség, hogy ez a hasonlóság összetévesztéshez vezethet-e.

Helyesen hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy mindkét megjelölés idegen szóelemekből összeállított fantáziaszó. A gyakorlati alkalmazás során azonban az ilyen fantáziaszavak beépülnek nyelvünk rendszerébe, tekintettel arra, hogy a magyar kifejezésekkel együtt, magyar mondatok, kifejezések részeként használják azokat. Ezért ezeknek a kifejezéseknek az elemzésekor - függetlenül eredetüktől és jellegüktől - általában a magyar nyelv szabályait kell alkalmazni, ha azt kívánjuk megvizsgálni, hogy gyakorlati alkalmazásuk során van-e lehetőség az összetévesztésre.

A kétfajta megjelölésben azonos „ioni” szótagok a gyakorlatban sokszor szerepelnek idegen eredetű, de nyelvünkben meghonosodott szavak előtagjaként (pl. ionizátor, ionizáció, ionizál). Ezért az oltalmazni kért és az oltalom alatt álló megjelöléseknek ez a része megkülönböztetésre nem alkalmas, nem egyediesít, tehát az összetéveszthetőség vizsgálatánál figyelmen kívül kell hagyni.

Az ütközőként megjelölt és az oltalmazni kért megjelölések jellegét ezért a fantáziaszavak második része határozza meg, a védjegyoltalom feltételét jelentő egyediesítésre kizárólag ezek a

93