Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

V. Védjegyek összetéveszthetősége a magyar jogban

mértékeként nemcsak az adott szakterület szakembereinek ismeretanyagát és a velük szemben támasztott jogi és etikai kívánalmakat kell figyelembe venni. A megjelölések hasonlóságát akkor kell megállapítani, ha a lajstromozni kívánt megjelölést az átlagos vevő különösebb figyelem nélkül összetévesztheti. Lajstromozást kizáró ok forog fenn tehát, ha az oltalmazni kívánt megjelölés az átlagos vevő tudatában olyan emlékként raktározódik el, amelyet a fogyasztó összetéveszthet valamely más — oltalom alatt álló vagy csak ténylegesen használt — hasonló árukon alkalmazott megjelöléssel. A SURPONTAL megjelölés tehát az összetéveszthetőségig hasonlít a hasonló áruk tekintetében engedélyezett SULFORAL szóvédjegyhez.42

Ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság szembehelyezkedett azzal a korábbi bírósági gyakorlattal, amely a gyógyszervédjegyek összetéveszthetősége kérdésében differenciál a szakember figyelme és az átlagos vevő felületes emlékezete között. E bírósági határozat felemeli a mércét: a gyógyszervédjegyeknek ugyanannyira különbözniük kell egymástól, mint az egyéb termékek (illatszer, mosószer stb.) védjegyeinek.

Az eljárást befejező bírósági határozat számos pszichológiai elemet tartalmazó indokolása nyilvánvalóan a joggyakorlat szigorításának magyarázatát hivatott szemléltetni.

d) A IONIDIAR védjegy bejegyzése iránti kérelmet az OTH arra való hivatkozással utasította el, hogy az az összetéveszthetőségig hasonló a korábban lajstromozott IONIDERM védjegyhez.

A határozat ellen a IONIDIAR védjegy bejelentője megváltoztatási kérelmet teijesztett elő, amelyet a Fővárosi Bíróság elutasított. A határozat indokolása szerint a kétféle megjelölés

41 BOGNÁR Istvánné: A gyógyszervédjegyek összetéveszthetó'ségének kérdése és az ezzel kapcsolatos Legfelsőbb Bírósági határozat. Szabadalmi Közlöny, 1973. 949.

92