Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

IV. A közismert védjegy mint reklámpszichológiai jelenség

Az ítélet indoklásának idézett részéből megállapítható, hogy a bíróság mérlegelte

a népgazdasági érdeksérelmet, a felperes gyártmányait fémjelző védjegy jóhímevét, a külföldi és belföldi piacokon való jogellenes forgalombahozatalt (s fűzzük hozzá: amely utóbbi rossz minőségű terméken való védjegyhasználattal történt).

Mindezekből a mozzanatokból arra a feltevésre kell jutnunk, hogy a bíróság alapjában véve a TUNGSRAM védjegy közismertségét tartotta szem előtt. Véleményem szerint csupán azért nem használta a ,»közismertség” kifejezést (az akkor hatályos jogszabály egyébként „köztudomás” kifejezést használta), mivel nem a közismertség kérdése volt a vita tárgya, s így az abban való állásfoglalást semmi sem tette szükségessé.

b) A tustintára és egyéb írószerekre bejegyzett PELIKAN védjegy ellen, a használat hiánya miatti oltalommegszűnés iránt indított eljárásban, amely egyébként nem vezetett sikerre, az Országos Találmányi Hivatal határozatának indokolásában többek között a következők olvashatók:

„A PELIKAN védjegy különböző változatai széles körben ismertek Magyarországon, mind az érdekelt kül- és belkereskedelmi vállalatok, mind a széles körű vállalati és egyéni vásárlók számára.

Az ilyen közismert védjegyeket a védjegytörvény is kiemelt módon kezeli, éppen a közismertségből adódó sajátos vásárlói és védjegyjogosul ti vállalati érdekből, azaz a kereskedelmi és versenyhelyzet és biztonsággal összefüggő érdekek fokozott védelme céljából.” (2253/154/1978)

A PELIKAN védjegy közismertségét megállapító határozat indokolásából kiragadott e néhány mondat azt szemlélteti, hogy a közismertség egyik, a jog által honorált ismérve, ha a védjegyet a kereskedők (kül- és belkereskedelem), valamint a fogyasztók ismerik. Az előbbi mozzanatot a bizonyítási eljárás

74