Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban
példány került — szerzői jogdíj fizetése nélkül — a kiadó rendelkezése alá a nyomdából. Különösen nehéz volt annak megállapítása ott, ahol a kiadó saját nyomda fölött is rendelkezett. Teljesítetlen'maradt szerzőink követelése, hogy a nyomda a többszörösített műpéldányokat — szerződési kikötés nélkül is — megszámozni legyen köteles. Amíg Magyarország nem csatlakozott a berni egyezményhez (1922), egész áradata jelent meg a külföldi művek fordításainak a magyar piacon anélkül, hogy a szerzőtől erre engedélyt kértek volna a kiadók. Néhány országgal volt ugyan szerzői jogi egyezményünk. De számos állammal nem volt egyezményünk. Ezeket a műveket lefordították a szerző engedélye nélkül. Gyakran a szerző személyiségi jogainak teljes elhanyagolása mellett történt az értékesítés. Olcsó és rossz fordítások az eredeti műnek nemcsak szellemét, hanem pontos szóhangzatát sem adták vissza. Megrövidítették tetszés szerinti mértékben, gyakran addig a határig, hogy a mű alig volt érthető. Napirenden volt, hogy két-három, sőt több teljes ívet hagytak ki a fordításnál az eredeti mű szövegéből. Hasonlóan jártak el a külföldi művek nyilvános előadása körül. Zeneművek és zenés színművek kerültek a szerző engedélye nélkül többszörösítésre és nyilvános előadásra. A berni egyezményhez való csatlakozásunk végre tisztább légkört teremtett. Szerzőink műveit ezután az egyezményhez csatlakozó államok területén tiszteletben tartották, a szerzői jogdíjakat szerzőinknek kifizették, a magyar piacon pedig megszűnt a kiadók és színházak részéről külföldi művek jogdíjfizetés nélküli értékesítése. Az értékesítő területek közül ki kell emelni a színházakat, amelyekkel annak idején a Magyar Színpadi Szerzők kebelében tömörült szerzők kötöttek elfogadható feltételek mellett kollektív szerződést már 1928-ban. Ki kell emelni a magyar rádiót, amely már 1925-ben kötött olyan szerződést a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezetével, mely szerint a teljes rádióelőfizetési díjaknak azon részéből, amelyet a magyar posta a műsorszolgáltatásért átengedett a rádiótársaságnak — kb. 50% —, hat százalékot biztosított a zeneszerzőknek és szövegíróknak egyedül az ún. „kisjogokért”. Ezenkívül jelentős szerzői jogdíjak fizetésére vállalt kötelezettséget a rádió egyéb művek sugárzásáért. A szerzői jogok átruházását tárgyazó szerződések, értelmezésénél általános szabály — melyet bíróságaink is állandóan alkalmaznak —, hogy kétség esetén a szerző csak annyi jogot ruházott 98
