Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban
eredményeként a. í.,kis jogokban", gyakran nagyobb anyagi eredmények jelentkeztek, mint a [„nagy jogokban^ Azóta a francia szerzőket követték egyéb államok szerzői is. Hazájuk területén tömörültek annak érdekében, hogy a zeneművek színpadon kívüli nyilvános előadásait ellenőrizzék és a szerzői jogdíjakat behajtsák. Ezek a nemzeti tömörülések egymással viszonossági szerződéseket kötöttek. Ezáltal nemcsak a hazai zeneszerzők jogait oltalmazhatták, hanem külföldi szerzőtársaik jogait is. Az egyes államokban működő szerzői tömörülések egymással évenként kölcsönösen elszámolnak. Mindinkább növekszik azon államok száma, ahol a szerzői jogdíjak behajtásának rendjét — az államhatalom tekintélye és ereje segítségével — a kormányzat támogatja. Egyesületek, szövetségek és szövetkezetek keretében szövetkeztek az írók és zeneszerzők, hogy morális és vagyoni érdekeik oltalmát megszervezzék. Jogvédelmi szervezeteket alakítottak, melyek tanáccsal és bíróság előtti képviselettel támogatják tagjaikat. Jelentős szerepük a szerzői jogdíjak mértékének kialakítása és biztosítása az értékesítés különböző területén. ,Az államhatalom most már a legtöbb országban támogatja a szerzők érdekvédelmi munkáját. Ennek az állami támogatásnak kiépítésében elöl járt a Szovjetunió, amely a szerzői jogdíjak behajtását az értékesítés minden területén (könyvkiadás, zeneműkiadás, színpadi és színpadon kívüli nyilvános előadás, filmesítés, filmek nyilvános előadása, mechanikai jogok értékesítése stb.) az államhatalom erejével biztosítja. A Magyar Népköztársaság több jogszabálya segíti a szerzőket jogdíjaik gyors és sikeres felvétele körül. A magyar Szerzői Jogvédő Hivatal tevékenysége óta pem fordult elő, hogy az értékesítés bármilyen területén a szerző a maga kiérdemelt jogdíját ne kapta volna meg. További ok, amely miatt a szerzők a hazai törvények helyes rendelkezései ellenére sem juthattak alkotó tevékenységük eredményéhez: az államközi szerződések hiánya volt. Az írói művek többszörösítése körében a bitorlásoknak olyan mértéke lépett fel, hogy a szerzői jogbitorlás volt egy-egy ország nyomdaipari tevékenységének jelentékeny tényezője. 1887-ben jelent meg Párizsban egy könyv (Alcide Darras: Du droit des auteurs et des artistes), amelynek a múltbeli gyakorlatot vázoló tartalmából a következő elszomorító adatokat emeljük ki: 91
