Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban
A francia írói alkotások (regények, novellák, színművek) államközi szerződés híján Hollandiában és Belgiumban késedelem nélkül megjelentek, mihelyt a könyv a párizsi nyomdát elhagyta. Azonnal akadtak vállalkozók, akik az ilyen francia írói művet többszörösítették az eredeti nyelven, vagy lefordították és így értékesítették, szerzői engedély, következőleg szerzői jogdíj fizetése nélkül. 1830—1840 közötti években — több mint száz esztendővel ezelőtt — 14 millió arany frankot fektettek bele olyan iparnak alapításába és felszerelésébe, amelynek majdnem kizárólagos célja a szerzői jog bitorlása volt. Szinte hihetetlen forgalmat bonyolítottak le ezek a nagyipari vállalatok az írói művek erkölcstelen, de az ottani és akkori jogszabályok által el nem tiltott többszörösítése körül. Ugyanez a könyv megírja, milyen „morális” támogatást élveztek ezek a vállalatok. A „Société Haumann & Cie” nevű könyvkiadó vállalatnak elnöke: Chevalier de Sauvage — korábban belügyminiszter és a legfelsőbb bíróság elnöke — volt. Az igazgatóságban volt egy szenátor, egy közoktatásügyi ellenőr, voltak magasrangú tisztviselők, sőt a vállalat igazgatóságának titkára: az igazságügyminisztérium főtitkára volt. Ezt az ipart az egész kormányzat beleegyezésével a hatóságok a legnagyobb mértékben támogatták. Az ilyen könyveket minden idevonatkozó „ellenőrzés” dacára Olaszországban, Oroszországban, Lengyelországban, Németországban, Amerikában stb. stb. terjesztették. De tömegesen árasztották el azt a Franciaországot is, ahol a szerző oltalmat élvezett. A szerzők látták, hogy ebből a helyzetből nincs más menekvés, csak az államközi egyezmények megkötése. Ennek a helyzetnek egjr 1852-ben kötött francia—belga egyezmény vetett véget. De nemcsak Hollandiában és Belgiumban állott fenn ez a szakadatlan irodalmi lopás, hanem más országokban sem üldözték ezt a jövedelmező mesterséget. Egy német kiadó „Válogatott könyvtár” címen sorozatot indított, amelyben megjelentek az összes francia értékes írói művek, szerzőjük beleegyezése nélkül. A művek szerzői a szomszéd országban éltek, jövedelmükre a legsürgősebben rá lettek volna utalva: tehetetlenek voltak. Egy világhírű német cég „Francia színház” címmel az összes drámai műveket francia nyelven azonnal forgalomba hozta,. mihelyt azok Párizsban megjelentek. Spanyolországban, Brazíliában, az Északamerikai Egyesült Államokban hihetetlen mértéket öltött az irodalmi értékesítésnek ez a mestersége. Az idézett könyv elmondja, hogy Viktória angol királynő kiadta egy könyvét 1884-ben. Amerikából küldöttek ÁJevelezokeF Ángolőrszágbá, hogy a műnek egy példányát szerezzék meg többszörösítés céljából. A legfürgébb amerikai vállalat nem várta meg az újonnan megjelent mű egy könyvpéldányának megérkezését, hanem távirati úton adatta le az egész könyv szövegét. Megszakítás nélkül, 24 óráig táviratoztak a könyv tartalmát. De ezzel megszerézte'az ügyeskedő vállalkozó, hogy először tudta kiadni a királynő könyvét az Északamerikai Egyesült Államok területén. A belső törvényhozások nem helyeztek súlyt arra, hogy ez a virágzó ipar, mely a szerzők károsításából élt: megszűnjék. 92