Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Negyedik fejezet. A szerzői jog tartalma: a szerző kizárólagos jogai. Értékesítési jogok
Az egyezmény kivételező rendelkezése nyomán keletkezeti több országban a) a kötelező engedély (licence obligatoire, Zwangslizenz), vagy b) a törvényes engedély (licence legale) rendszere. így különösen Németországban, Ausztriában, Svájcban, Nagy-Britanniában vezettek be ilyen rendszereket. A technika roppant fejlődése a szerzői alkotások értékesítésénél napról napra nagyobb területen nyújt bizonyítékot arra. hogy az értékesítő szerződéseket egyéni keretek között lebonyolítani alig lehet. Mind nagyobb mértékben alakul ki (rádió, gramofonlemez, magnetofonszalag, mikrofilm stb.) annak szüksége, hogy az értékesítő vállalatok egységes elvek és feltételek mellett vehessék igénybe a szerzők alkotásait. Az élet tapasztalata szerint az egyéni szerződések két módon kerülhetők el: 1. az értékesítő szerzői tömörülések közbeiktatásával, 2. a kötelező vagy kényszerengedély rendszerének bevezetésével. Az 1. alatti tömörülések egyetlen szerződéssel átadják a rádiónak, televíziónak, lemezgyáraknak sok ezer szerző igen nagyszámú művét közelebbről megszabott egységes feltételek mellett A kötelező engedély rendszere abban áll, ha a zeneszerző engedélyt adott egyik mechanikai készüléket vagy mechanikai készülékre alkalmas alkatrészt (lemezt, szalagot stb.) előállító vállalatnak arra, hogy zeneművét mechanikai készülékre felvegye, minden olyan vállalat, amely az ország területén rendszeres gyártási tevékenységet végez, igényelheti, hogy megfelelő térítés ellenében számára is _adjon engedélyt a zeneszerző. Ha ezt a zeneszerző megtagadd. az engedélyt bírói ítélet pótolja. A második rendszer (törvényes engedély) pedig abban áll. — és ezt nemcsak zeneműveknél, hanem általában szokták alkalmazni —, hogy a jogszabály megállapítja a Jogdíjtételeket, amelyeket a szerző megkérdezése nélkül alkalmaz az értékesítő vállalat. Csak az a kötelezettsége marad, hogy a jogszabály által megszabott szerzői jogdíjat a szerzőnek egyidejűleg kifizesse. Az utóbbi rendszert követte Nagy-Britannia, a szerző halálát követő 25 év eltelte után folyó további 25 év során. A szerző halálát követő 26—50 éven át Nagy-Britanniában bárki igénybe vehette a szerző művét értékesítés céljából, a szerző jogutódainak megkérdezése nélkül. Csak a szerzői jogdíjat kellett kiegyenlíteni. (Az új angol törvény ezt a rendszert hatályon kívül helyezte.) Annak a körülménynek, hogy a kötelező engedély alapján 60
