Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Negyedik fejezet. A szerzői jog tartalma: a szerző kizárólagos jogai. Értékesítési jogok

---------------------- ------és színpadon kívüli nyilvános előadás, a filmesítési jog, a film nyilvános előadási stb. jogok tekintetében.

A törvény által megvont keretek között érvényesülnek ezek a kizárólagos jogok. Vagyis más értékesítési mód — amely a törvényben nem szerepel — nem tartozik a mi jogunk szerint a szerző kizárólagos jogai közé. A törvény által a szerző javára fenn nem tartott értékesítési vagy felhasználási módot a szerző másnak el nem tilthatja. Pl. a törvény nem ad jogot a szerzőnek arra, hogy a családi körben történő előadás joga fölött, vagy a műpéldányok . kikölcsönzése fölött rendelkezzék. Következőleg, bárki előadhatja a művet családi körben, bárki kölcsönadhatja olvasás céljából a tulajdonában levő műpéldányokat, sőt könyvkölcsönzést bárki hivatásszerűen is űzhet a szerző engedélye nélkül. A közzétett mű lényeges tartalmát már mindenki bármily módon ismertetheti, mert a jogszabály olyan kizárólagos jogot a szerzőnek nem adott, amellyel megtilthatja a megjelent mű tartalmának hírlapi vagy más módon történő ismertetését'. A francia jog ismeri az általános „droit d’auteur”-t, azt a szerzői jogot, amely minden ismert és a jövőben keletkező kiaknázási módra elvi éllel, részletezés nélkül adja meg a szerzőnek a kizárólagos jogot. Ezért az ilyen rendszerben minden felhasználási és értékesítési mód, az is, mely csak a jövőben keletkezik, külön törvényhozási rendelkezés nélkül a szerzőt illeti. Csak a jog korlátozásait kell az ilyen törvénynek szabályoznia. Ez azért van. mert a francia elmélet a szerzői jogot tulajdonként fogja fel. A tulajdonjog tárgyában beálló gyarapodás pedig a tulajdonost illeti.

Az 1957. március 11—i új francia törvény 21. cikke szerint a szerzőt megilleti az a jog, hogy művét bármilyen lehető módon értékesítse és abból anyagi előnyt is merítsen. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy nemcsak a most ismert értékesítési módok illetik meg a szerzőt, hanem azok is, amelyek a technika fejlődésével a jövőben keletkeznek és amelyekről ma még a törvényhozás rendelkezni nem bír.

Lényegében a francia törvény két nagy csoportját ismeri az értékesítési jogoknak, éspedig az előadási jogot és a többszörösítés jogát. Ezeknek a jogoknak gyakorlati lehetőségeit is felsorolja a törvény, de az alapvető elgondolás szerint csak példálózó módon. Helyet biztosít tehát azoknak az előadási módoknak is, amelyek csak a jövőben válnak ismeretesekké (27. cikk). Ugyanez áll a többszörösítésre nézve is. amelyeknek jelenlegi

47