Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Harmadik fejezet. A szerző

Legfelsőbb Bíróságunk Pf. II. 22.502/1955. számú ítéletében kimondotta, hogy zenés-szöveges színpadi mű szerzői azon rész felett, melyet maguk alkottak, külön rendelkeznek. Jogosnak találta a Legfelsőbb Bíróság a zeneszerző azon tényét, mely szerint egy sikertelen operett zenéje részeit újabb operettjében felhasználta. Ezt anélkül tette, hogy erre a szövegíró örököseitől engedélyt kért volna.

Társszerzőség. — a szerzői jog szempontjából — csak ugyanazon művészeti területen keletkezhetik. Vagyis két vagy több zeneszerző avagy több író, esetleg két vagy több képzőművész alkothat közösen zeneművet, írói vagy képzőművészeti alkotást. Kivétel, ha a zeneszerző a szöveg kialakításában és a szövegíró a zene megalkotásában valóságos szerzőként vesz részt. Az élet gyakorlatában társszerzők főleg szépirodalmi művek — regények, librettók — alkotásánál jelentkeznek. Ilyen esetben rendszerint nem állapítható meg, hogy az egységes mű melyik része származik az egyik, melyik a másik társszerzőtől. Az elválaszthatóságnak ez a gyakorlati nehézsége szolgál alapjául azoknak a rendelkezéseknek, melyek a társszerzőkkel kapcsolatosan a törvénybe felvétettek [1. § (2) bek. és 12. § (1) bek.]. (57. sz. ítélet a függelékben.)

Az élet gyakorlatában társszerzőknek tekintik — tágabb értelemben — a szöveges zeneművek és zenés színművek szerzőit is akkor, ha a két művészeti síkon kifejtett alkotó tevékenység egyidejűleg, egymással kapcsolatosan és egymásra kölcsönösen gyakorolt hatással nyer kifejtést. Az ilyen együttes alkotó tevékenységnek az a gyakorlati előnye is van, hogy a törvény

12. §-ának kedvezményét élvezhetik a szerzőtársak, illetőleg örököseik.

A zeneműnek gramofonlemez útján való többszörösítésáhez és forgalomba helyezéséhez, mind a szövegíró, mind a zeneszerző beleegyezése szükséges (Legfelsőbb Bíróság 936. sz. elvi j. határozat).

Az átdolgozó vagy fordító nem szerzőtárs. Nem lehet szerzőtársnak minősíteni azokat a színházi személyeket sem, akik hivatásuknál fogva a művön — gyakorlati érdekből — a szerző beleegyezésével, kisebb-nagyobb, de nem jelentős változtatásokat eszközölnek. Még idevonatkozó megállapodás esetén sem minősülnek ezek a személyek szerzőtársaknak. A szerzői minőséget szerződéssel „nem szerzőre” átruházni nem leTTét. Szerzővé nem , lehet „avatni” olyan személyt, aki a műhöz számottevő, sajátos