Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Harmadik fejezet. A szerző
szerző és szövegíró külön-külön alkotott. Ez akkor is így van, ha a zenének és a szövegnek alkotói egymásra való tekintettel működtek közre a szöveges zenemű kialakítása érdekében, de a zeneszerző egyedül alkotta a zenét és a szövegíró egyedül szerezte a szöveget. Ebből az következik, hogy mindegyik szerző önállóan rendelkezik a saját alkotása — zene vagy szöveg — fölött. A zeneszerző szöveg nélkül köthet kiadói ügyletet a zenére, a szövegíró a szövegre nézve. Az érdekelt szerzők egymással másképp is megállapodhatnak: kiköthetik mindkettőjük alkotásának egységes értékesítését. Nálunk inkább ez a gyakorlat. Az a szabály alakult ki ezen a területen, hogy a sikerrel előadott szöveges zenemű szerzőinél vélelmezni kell olyan tartalmú megállapodást, mely szerint a két szerző csak közös egyetértéssel szüntetheti meg a zene és szövegének kapcsolatát. Vagyis a zeneszerző nem adhatja zenéjét más szöveghez és ez utóbbi szerzője sem engedheti át saját alkotását más zeneszerzőnek. A szerzői jog szempontjából a megalkotott operának vagy operettnek a törvény szerint nincs egységesen két szerzője, hanem a zenének és a szövegnek van külön-külön szerzője. Még inkább áll ez akkor, ha a szöveg a zene megalkotása előtt már megvolt és a zeneszerző a korábban megalkotott szövegre írta meg zenéjét. A törvény [1. § (3) bek.] szerint, ha a szerzők részei elkülöníthetők, az elkülöníthető részek mindegyikének értékesítéséhez az illető rész szerzőjének beleegyezése szükséges. 2. Szerzőtársak [Szjt. 1. § (2) és (3) bek.] Ha a művet többen alkotják együttesen olyképpen, hogy az egyes szerzők munkája egymástól el nem különíthető: a szerzőtársak a mű minden értékesítési jogát együttesen gyakorolják a közös tulajdon polgári jogi szabályai szerint. Szerzőtársak alkothatnak együtt novellát, regényt, drámát, zeneművet, képzőművészeti alkotást vagy tudományos művet úgy, hogy szét nem választható tüzetesen az egyes szerzőtársak része. Megtörténik, hogy a szerzőtársak megjelölik — különösen tudományos munkáknál —, milyen részre terjed az egyik és a másik szerzőtárs tevékenysége. Itt az egyes szerzők részei elkülöníthetők. 40
