Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából

részeg, duhaj vendégek — a jogszabályban védett érdekek érvényesülését megakadályozzák. (Áj. II. 20.819/1956. Legf. Bság.)

47. Nyilvános előadás közös kultúrteremben gramofon vagy rádió útján. A zeneszámok ilyen előadása nem „műsoros előadás".

Az Szjt. 49. és 52. §-ai a zeneműveket az olyan előadással szemben védi, amely nyilvános.

A 944. szj Elvi határozatnak a Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsa álTaT hatályban tartott szövege szerint a szerzői jog szempontjából minden olyan előadás nyilvános előadás, amely a családiasság vagy háziasság körén túlmegy. Az előadás nyilvánosságának fogalmát — szerzői jogi vonatkozásban — nem lehet a hozzáférés korlátlanságána'k vagy belépődíjhoz kötöttségének a körére szorítani. Az üdülőtelep közös kultúrtermében levő gramofon vagy rádió használata az adott esetben a részvételre jogosítottak nagy számánál fogva a családiasság vagy háziasság fogal« mát meghaladja.

A közös kultúrteremben elhelyezett gramofon vagy rádió használata nejj^ olyan műsoros előadás, amelynek a megtartásához a 160,T9o^^V1UV*'2Ü!.') 'i\'x."T!i:§?. rendelet 1. §-a szerint engedélyt kelf"KernI.| A 45/1953. (IX. 19.) M. T. sz. rendelet (2) bekezdése azoknak a belépődíj nélkül rendezett műsoroknak és táncmulatságoknak a tekintetében ad mentességet a szerzői jogdíj fizetése alól, amelyek az idézett jogszabály hatálya alá tartoznak. Alaptalanul hivatkozott tehát az alperes a mentességet illetően a 45il953. (ix. 19.) M. T. sz. rendelet (2) bekezdésére. (Áf. V. 20.312/ 1954.)

48. Nyilvános zeneelőadás ügyében hozott marasztaló ítélet ellen óvás. Legfelsőbb Bíróság az óvást elutasítja, az ítéletet hatályában fenntartja.

A legfőbb ügyész a másodfokú ítéletet óvással támadta meg, azon az alapon, hogy az alperest sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli, minthogy mindent megtett a jogsértő cselekmény megakadályozása érdekében. Emellett az óvás álláspontja szerint meg kell fontolni, hogy a magánvendéglőssel szemben kialakult bírói gyakorlat alkalmazható-e állami tulajdonban levő italboltokra.

Az elnöki tanács álláspontja szerint a zeneszerzők érdekvédelme, megélhetésük biztosítása, a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek a korábbi bírói gyakorlat fenntartását követelik meg. Emellett meg kell állapítani azt is, hogy az^italboltok üzletvezetői nem tartják be a szabályokat, amikor vendégük italos állapotát üzleti érdekből odáig hagyják fejlődni, hogy a zenével szembeni fellépésénél ezek támadásától kell tartaniok. Éppen ezért nem állapítható meg, hogy az üzletvezetők hibáján kívül történik az engedély nélküli zenélés.

Az elnöki tanács tehát a megtámadott ítéletet az óvás elutasításával hatályában fenntartotta. (P. törv. ein. tan. 22.290/1956. Legf. Bság.)

292