Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából

társként olyan személy, aki a színház alkalmazottja, vagy a felügyelőhatóság dolgozója.

l) Külföldi színpadi szerző művei Magyarországon csak akkor élveznek oltalmat, ha a mű első ízben Magyarországon vagy a berni egyezmény valamelyik országában jelent meg (többszörözve, műpéldányokban), vagy a külföldi szerző hazájával a szerzői jogok kölcsönös oltalma tárgyában egyezmény jött létre (78. §)

m) Azokat a színpadi műveket, amelyek 1884. július 1. napja előtt Magyarországon jogosan adattak elő, a szerző beleegyezése nélkül ezentúl is bárki szabadon előadhatja [84. § (1) bek.].

Ugyancsak bárki szabadon előadhatja ezentúl is külföldi szerzőnek nemzetközi szerződés rendelkezései értelmében vagy nemzetközi szerződés hiányában eddig nem védett oly színművét, zenés színművét, zeneművét, amelyet 1884. évi július hó 1. napjától 1921. december 81-ig terjedő időben Magyarország területén már nyilvánosan előadtak [84. § (2) bek.].

Az Ausztriával 1887. július 1-én létrejött és az 1887 : IX. törvénybe foglalt, szerzői jogi kölcsönös oltalmat biztosító egyezmény III. cikkének utolsó bekezdése szerint az egyezmény létrejötte előtt jogosan előadott színművek, zeneművek és zenés színművek ezentúl is előadhatók.

n) A színpadi előadásnak rádió vagy televízió útján történő közvetítése csak a szerző hozzájárulásával szabad.

A színpadi előadási joggal a színház csak saját épületében élhet. Kivételesen más épületben is, de csak saját társulatával. Más színházra az előadási jogot át nem ruházhatja.

A színpadi mű egyes részeit sem adhatja elő senki a szerző engedélye nélkül. A magyar törvény az írói művek közül a nyilvános előadás szempontjából csak a színpadi műveket védi, egyéb prózát vagy verset nem. Némi enyhítést nyűit a szabály merevségével szemben a színpadon kívüli nyilvános előadások kérdését szabályozó 1/1958. (I. 31.) M. M. számú rendelet, amely szerzői jogdíj fizetését írja elő akkor is, ha a nyilvános előadás tárgyát nem színpadi műnek minősülő próza vagy versek alkotják. A színpadi mű tartalmát vagy hatásosabb részleteit tehát — mintegy próza gyanánt — nyilvánosan előadni nem szabad. A színpadi mű részlete is színpadi mű.

152