Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából

g) Ha a színház a művet a megállapodásban szereplő évadban elő nem adja, a szerző a szerződéstől elállhat és az elmaradt előadások miatt kártérítést igényelhet. Gyakran megesik, hogy a színház akarata ellenére sem bír eleget tenni valamely vállalt időpontnak, mert az előző darab egészen rendkívüli sikert élvez. Ilyen esetben a sorra kerülő szerzőnek a késedelem kérdésében megértést kell tanúsítania. Viszont a színház a szerzőt kellő előlegekkel segítse, mert a szerző az első és következő nyilvános előadásra és ezek jövedelmére indokoltan számíthatott.

h) Ha a színház kizárólagos jogot szerzett valamely mű nyilvános előadására és a sikeres bemutatást követő sorozatos előadások után évekig sem tűzi újból műsorra a művet: a szerző igényelheti rendelkezési jogának visszaadását. A Kúria ilyen ügyben az utolsó előadástól számított öt évben jelölte meg azt a? időtartamot, amelyen túl a színház a műhöz nem tarthat igényt, ha azt rendszeresen újból elő nem adja (P. I. 2483/1930 ). Utólagos teljesítési határidő kiszabását sem tartotta a bíróság szükségesnek. Ügy véljük, az öt esztendő ma már túlzottan hosszú időnek tekinthető, három esztendő bőségesen elégségesnek látszik.

i) A szerzői jogdíj mértéke a nemzetközileg kialakult gyakorlat szerint a bruttó jegybevétel^ 10 Iszázalékát teszi ki. Ha több szerző van — zenés színpadi műveknél ritka az egyetlen szerző —, ezek együttesen részesednek a tíz százalékban. Zenés műnél rendszerint a jogdíj fele a zenei, másik fele a librettó részre esik.

Külföldi művek szerzői jogdíja rendszerint alacsonyabb, mert a tíz százalék keretében a fordítót és esetleg átdolgozót is díjazni kell. ,

Magyarországon a vidéki színházak túlnyomó részben csak hat százalék jogdíjat fizetnek. Tízet akkor, ha a magyar művet a vidéki színház adja elő első ízben vagy klasszikusnak tekinthető, de még oltalom alatt álló régebbi magyar művet felújít.

j) Ha a hatóság a mű előadását eltiltja, sem a színház a szerzőtől, sem a szerző a színháztól kártérítést nem igényelhet.

k) Nem kívánatos, hogy a szerzőnek a színházhoz benyújtott művéhez a színház olyan szerzőtársat ajánljon, aki a színház tagja. Sok visszaélésnek volt kútforrása, ha a szerző kénytelen volt a színház magatartásának befolyásolása érdekében színházi „belső ember"’ közreműködését igénybe venni művének elfogadtatása érdekében.

A Szovjetunióban nemcsak ilyen ajánlás tilos, hanem a szerző kezdeményezésére sem vehet részt társszerzőként vagy munkalói