Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából
támasztott kívánságait a szerzővel ugyancsak írásban köteles közölni. Ha a szerző a kiadó kívánságához képest a kéziratot átdolgozta, az átdolgozott kézirat elfogadására újabb négy havi idő áll a kiadó rendelkezésére [21. § (2). bek.]. A rendelet 1958. június 14-én lépett hatályba. Rendelkezéseit az 1958. évi január 1. napja után kötött szerződések alapján megjelenő írói művekre is alkalmazni kell. Ebből a szabályból következik, hogy az 1958. január 1. előtt kötött kiadói ügyletekre vonatkozóan a régebbi jogszabályok, különösen a régebbi szerzői jogdíjtételek és előlegfolyósítási rendelkezések az irányadók. A rendelet IV. melléklete tartalmazza a szépirodalmi művek, valamint a szakmai, tudományos és ismeretterjesztő művek szerkesztői és lektori díjaira vonatkozó jogdíjtételeket. A Kiadói Főigazgatóság vezetőjének 1/1958. számú határozata „az idegen nyelven kiadott művek szerzői jogdíjáról” azokat a jog díjtételeket tartalmazza, melyek a magyar szerzőt eredeti szépirodalmi, tudományos, szakmai és ismeretterjesztő művének bármilyen idegen nyelven történő kiadása esetén megilletik. Ugyanez a határozat szabályozza az ilyen mű szerkesztőjének és fordítójának járó szerzői jogdíjat is. Ebben a határozatban alapvetően új az a rendelkezés, hogy a szerző ilyen kiadás esetén is igényelheti a 3/1958. (VI. 14.) M. M. számú rendeletben megszabott díjtételeket, de köthet szerződést a magyar külkereskedelmi szervnek leszámlázott eladási ár után fizetendő százalékos jogdíj alapján is. Az utóbbi esetben élő szerző nyolc százalékig terjedő jogdíjat kaphat, a szerző örököse javára a maximum hat százalék. Itt is csökkenő a jogdíj akkor, ha a kiadott példányok száma meghaladja a 25 000-et. Az első 25 000 példányra megállapított jogdíjnak 50 százalékát köteles fizetni a kiadó a 25 001—50 000 példányig terjedő mennyiség után. Csak 25 százalékot az 50 001—100 000 példányig terjedő mennyiség után. Végül 10 százalékot a 100 000 példányon felüli mennyiség után. A díjtétel minden nyelvű kiadásra külön alkalmazandó. Második és további kiadásoknál ugyanezen rendszerű jogdíjfizetést igényelhet a szerző. Vagyis ívhonorárium-szerzodésnél ugyanezen rendszer szerint, százalékos rendszerű szerződésnél ilyen módszer alapján fizetik a további kiadások jogdíját. Rendelkezik a határozat arról is, hogyan történik a jogdíj kiszámítása az ívhonorárium-rendszer alapján akkor, ha a kiadó ugyanazt a szépirodalmi művet több idegen nyelven adja ki. (3. §), 10 A magyar szerzői jog zsebkönyve 145
