Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Első fejezet. A szerzői jog mibenléte
ELSŐ FEJEZET A SZERZŐI JOG MIBENLÉTE A szerzői jog mibenléte, jogi természete sok vitára adott okot. A feudalizmus idején és a kapitalizmus első korszakában a könyvkiadók — nyomdatulajdonosok — kaptak fejedelmeiktől monopóliumot arra, hogy valamely művet kizárólagos joggal 10—20 esztendőn át többszörösítsenek és forgalomba helyezzenek. Ilyen monopólium birtokában akadályozhatta meg a nyomdatulajdonos, hogy az általa többszörösített és forgalomba helyezett művet más is kinyomtathassa és értékesíthesse. A fejedelmi kiváltság jogot adott arra, hogy a jogosulatlanul utánnyomott példányok elkobzását szorgalmazhassák. A monopóliumok eleinte csak klasszikusokra vonatkoztak. Az idők múlásával kaptak a nyomdatulajdonosok — vagy közvetlenül a szerzők — olyan privilégiumot is. amelynek segítségével kizárólagos jogot szerezhettek élő szerző valamely alkotásának többszörösítésére. Később méltányossági szempontok is befolyásolták a kiadó számára biztosított kizárólagos többszörösítési és terjesztési jogot. Arra mutattak rá, hogy a kiadónak sok áldozatába és fáradságába kerül a mű kéziratának megszerzése, kiadása, kinyomtatása. Nem volna helyes és méltányos, ha az úttörő tevékenységet végző kiadót versenytársai az utánzással megkárosíthatnák. Már a XVIII. század első felében találkoztunk olyan állásfoglalással, mely a szerző engedélye nélküli többszörösítést idegen gondolatok elrablásának (plagiarius = emberrabló) minősíti. (Kohler: Urheberrecht an Schriftwerken und Verlagsrecht.) Mind határozottabban lép előtérbe az az állásfoglalás, hogy min
