Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából

rendeletekkel együtt lépett hatályba. A függelék 72. száma alatt tartalmazta az irodalmi és művészeti tulajdonnak jogosulatlan közzététele, utánnyomása és utánképzése elleni védekezésről szóló osztrák törvényt (1846. évi október 19-ről kelt császári nyílt parancs). Ez a császári pátens a szerzőn kívül az örökösöket is védte és nemcsak szorosan a könyvet, hanem általában az írói művet védelem alá helyezte. A védelem az utánnyomáson kívül a közzétételre és a nyilvános előadásra is kiterjedt.

Azok a megállapodások, amelyeket Ausztria korábban az írói és művészi munka tárgyában kötött más országokkal, kiegészítő részét alkották az 1846. évi nyílt parancs joganyagának.

Ausztriában a jogvédelmet a cenzúra intézményével kapcsolatban a közigazgatás kezén hagyták. Nálunk a jogvédelmet kivették a közigazgatási hatóságok kezéből és a büntető bírósági eljárás keretébe tették át.

Az 1861. évi január 23-án összeült országbírói értekezlet által javasolt „ideiglenes törvénykezési szabályok” szintén rendelkeztek az irodalmi és művészeti alkotások védelméről, amikor kimondották: „az ész szüleményei is oly tulajdont képeznek, mely a törvény oltalma alatt áll” (23. §).

Minthogy az ideiglenes törvénykezési szabályokat az országgyűlés elfogadta és a király is helybenhagyta, a Kúria határozatilag kimondotta, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályokat mindaddig, míg az alkotmányos törvényhozás nem rendelkezik, minden eljárásban állandó zsinórmértékül követi. Ezzel a magyar szerzői jognak a polgári jog keretében történt elhelyezkedését megvalósították.

Magyarország és az örökös tartományok között az 1865/6. évi XVI. törvényben vám- és kereskedelmi szerződés jött létre, melynek XIX. cikke kimondotta, hogy az írói és művészi tulajdonnak mindkét állam területén leendő kölcsönös oltalma iránt a két törvényhozás útján történik megállapodás. Ugyanezen törvénycikk 2. §-a szerint az Ausztria és Franciaország között 1866. évi december 11-én kötött — a szerzői jogot tárgyazó — nemzetközi szerződés Magyarországra nézve is kötelezőnek ismertetett el.

Ezen szerződés tartalmazza már a többszörösítés tilalmán kívül a nyilvános előadásra vonatkozó tilalmat és fenntartja — bizonyos megszorítással — a fordítás jogát is a szerzőnek.

Az 1875. évi XXXVII. törvény (KT) már tüzetesen szabályozza a szerzőnek a többszörösítésre vonatkozó jogából folyó szerződési anyagot: a kiadói szei'ződést. Ez a jogszabály jelentős részében ma is hatályban van.

A Kisfaludy Társaság kezdeményezésére az 1880-as években elkészült az a törvényjavaslat, amelynek alapján törvénybe iktatták a szerzői jogról szóló 1884. évi XVI. törvényt, amely a jelenleg hatályban levő 1921. évi LIV. törvény életbeléptetéséig szabályozta szerzői jogunkat.

125