Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából

TIZENÖTÖDIK FEJEZET

A SZERZŐK TEVÉKENYSÉGÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ SZERVEZETEK

Az írók és zeneszerzők gazdasági érdekeiért a múltban lényegében az alábbi szervezetek folytattak küzdelmet hazánkban:

a) a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete,

b) a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete,

c) a Szerzők Mechanikai Jogait Védő R. T. és

cl) a Magyar írók Szövetsége.

A Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete (Mars) a színpadon kívüli zenei nyilvános előadás szerzői jogait védte. Feladata közelebbről az volt, hogy minden nyilvános zenéltetést, mely a színpadon kívül bárhol eszközöltetett, ellenőrizzen és a szerzői jogdíjat a szerzők javára beszedje. Bitorlások esetén saját nevében folytatta le a szükséges peres eljárásokat. Ahol lehetett, iparkodott kollektív szerződések létesítésére a zenéltetők különböző kategóriáival. Jelentős volt a háború előtt a mozgóképüzem-tulajdonosokkal létesített kollektív megállapodás a zenésfilmek szerzői jogdíja tárgyában. A kikötött szerzői jogdíj a bruttó jegyforgalom után százalékosan nyert megállapítást. Az akkor kikötött százalékos szerzői jogdíj újabban jelentékeny leszállítást nyert.

Egy másik jelentős szerződés — melyet a Szövetkezet megkötött — a Rádióval létesült. E szerződésben biztosította a Szövetkezet a Rádió számára a szerzői jogi védelem alatt álló belföldi és külföldi zeneművek sugárzásának jogát, az ún. „kisjogok'’ keretei között. Ezzel szemben a Rádió saját bevételének bizonyos százalékát engedte át a Szövetkezetnek. Ez a szerződés a gyakorlatban a legutóbbi időoen módosult. A Rádió eltért a százalékos rendszertől és havi átalányt fizet.

Kisebb jelentőségű kollektív szerződések is létesültek a vendéglátó iparosok ipartestületeivel, hangversenyrendezőkkel stb.

A Szövetkezet a század elején létesült. Jelentős tevékenységet azonban csak az első világháború utáni években fejtett ki. A Szövetkezet fejlődésének akadálya volt a korábbi magyar szerzői jogi törvény, mely megengedte, hogy színpadon kívül a zenés színművek nyitányai, felvonásközi és egyéb zenerészei a jogosult beleegyezése nélkül is előadassanak. A második világháború előtti időpontig a Szövet-126