Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Tizenegyedik fejezet. A bitorlás jogkövetkezményei: büntetés és kártérítés

engedélyt kell szereznie, sőt a bitorlást számos írásbeli figyelmeztetés előzte meg: az lett volna indokoltabb és méltányosabb, hogy a bizonyítás terhe megforduljon és az alperes zenéltetőre háruljon. A felperesnek tehát csak a zenéltetés tényét kellett volna bizonyítania, azt azonban, milyen zeneművet játszottak az alperes üzemében és hogy ezek az előadott művek már nem álltak szerzői jogi védelem alatt: az alperesnek kellett volna bizonyítania.

Ügy látszik, a jogvitának büntetőjogi jellege gátolta a bírói ítélkezést a szövetkezet által szorgalmazott perekben ismertetett gyakorlat kialakításában.

A 106/1951. (VIII. 28.) M. T. számú rendelet megjelenése óta ebben a kérdésben változás állott be. A rendelet ugyanis hatósági engedélyhez köti a zeneművek előadását. Az a tény, hogy a zenéltető hatósági engedélyt nem kért, bizonyítottá-feszi a zeneszerzői jogbitorlás tényét is, ha a zenéltetés ténye bizonyítást nyer (Rendelet 7. §-a). A jogszabály nem is tesz megkülönböztetést a tekintetben, hogy szerzői jogi oltalom alatt álló zeneművek adattak elő, vagy olyanok, amelyek szerzői jogi oltalom alatt már nem állanak. A szerzői jogdíjat mindenképpen meg kell fizetni. Hasonlóan rendelkezett a 3 1955. (V. 27.) Np. M. számú és így rendelkezik most az 1/1958. (I. 31.) M. M. számú rendelet is.

A kártérítésen kívül még az az igénye is van a szerzőnek, hogy a bitorlás útján létrejött készleteknek, az előállításhoz szükséges eszközöknek elkobzását és megsemmisítését kérhesse. Ezt a bitorló akkor is tűrni köteles, ha sem szándékossága sem gondatlanság nem terheli (20. §f.

A bitorlás összes jogkövetkezményeivel sújtja a törvény azt is, aki jogosulatlanul többszörözött példányokat szándékosan és üzletszerűen áruba bocsát, elad vagy használ. Ezek a példányok akkor is elkobozhatok, ha a terjesztőt vagy használót szándékosság vagy gondatlanság nem terheli (22. §).

Ebből az következik, hogy a jóhiszemű könyvkereskedőnél is lefoglalhatok elkobzás céljából azok a művek, amelyekről a bíróság megállapította, hogy velük a szerzői jogbitorlás valamilyen módja elkövettetett. A könyvkereskedő a kiadótól igényelhet kártalanítást.

Bűncselekmény az is, ha valaki ott, ahol azt a törvény elrendeli, nem jeToli meg a szerzőt^ akinek művét vagy annak egy részét átvette és a forrást, ahonnan azt merítette (23. §).

A szerzői jog bitorlása akkor van befelezve, amikor pl. valamely műnek" a törvény ellenére többszörösített első példánya, vagy a jogosulatlan utánképzésnek első példánya elkészült, vagy a művet közzétették vagy forgalomba helyezték. A szerzői jog bitorlásának kísérlete is kártérítést von maga után. A bitorlás előkészítésére. valammTaHöitorló cselekmény előzetes hirdetésére szolgáló különös eszközök és készülékeklTcísérletilesetén is elkobzás alá esnek. Például engedély nélküli nyilvános előadás hirdetését tartalmazó falragaszok vagy nyomtatványok (21. §).

..A keresetlevél előterjesztésével egyidejűleg, vagy azelőtt, vagy a per folyamán a sértett kérelmére, ha a bitorlás tényálladékát és igényei érvényesítésének veszélyeztetését valószínűsíti, a bíróság biz-110