Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
74 művészi teljesítménye a közönséggel rádió útján közöltessék. Ellenkező esetben a szerzőnek a bitorlásért felelősséggel tartozik, de mint jogosulatlanul alkalmazó is a saját teljesítménye tekintetében harmadik személyekkel szemben védelemben részesül. S mivel a törvény szerint maga a művészi tevékenység önálló védelem tárgya, ezért ez a védelem megilleti az előadó művészt akkor is, ha az előadott mű nem áll szerzői jogi védelem alatt. A törvényhozás a 8. §. szóbanlevő rendelkezésével a művészi tevékenységet különösen a gramofon szempontjából kívánta védelemben részesíteni, s tekintettel volt bizonyára emellett az akkor már régen elterjedt némafilmekre is. önként értetődik, hogy a művészi teljesítmény védelme szempontjából az utóbb ismertté vált hangfilm (hangcsíkos film) a gramofonnal egy tekintet alá esik. A 8. §. szóbanlevő rendelkezésének alkalmazása azonban főkép a rádió tekintetében bizonyos óvatosságot igénye. Abban nem lehet kétség, hogy ha valamely előadó művész vagy zenekar hangversenyt ad, a művészi teljesítményét a rádió útján csak az ő engedélyével szabad közvetíteni. Az már ugyanis nyilván sértené az előadó művész (zenekar) jogos érdekeit, ha művészi teljesítménye az ő beleegyezése nélkül egy másik, — korlátlan számú közönségnek is hozzáférhetővé tétetnék, s így elesnék az ily másik közönséggel való közlés ellenértékétől. A színházaknál felmerül a kérdés, hogy a színházi előadásnak rádió útján való közléséhez elegendő-e a színház beleegyezése, — avagy szükséges-e minden egyes résztvevő előadó művész hozzájárulása, ami sokszor leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik s bonyadalmakra vezethet. Az élet igényeinek s a gyakorlati lehetőségeknek az az álláspont felel meg, hogy a színház beleegyezése esetén az előadásnál alkalmazott művészek is hozzájárultaknak tekintendők. A gyakorlatban különben ezt a kérdést rendszerint a színház a tagjaival el szokta intézni. De egyébként is a bíróság feladata lesz a rádióközlések alkalmából esetenként eldönteni, hogy oly művészi tevékenységről van-e szó, amely a törvény kivehető célja szerint az eset körülményeire való figyelemmel a 8. §. alá eső különös védelemre érdemes-e, — s nem forog-e fenn oly eset, amikor az élet felfogása szerint az előadó művészt hozzáj áruknak kell tekinteni a művészi teljesítményének rádió
