Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
65 értékesíttessék vagyis többszörösíttessék, közzététessék, forgalombahelyeztessék, nyilvánosan előadassék, rádión a nyilvánossággal közöltessék, — szükséges a szerző beleegyezése arra való tekintettel, hogy a felhasználás stb. értékesítése a szerző művének értékesítését is magában foglalja. Ha tehát a felhasználás stb. nem jutott a többszörösítés, közzététel, forgalombahelyezés s egyéb értékesítés stádiumába, akkor a szerző beleegyezésének hiányában sincs bitorlás (min. ind.). Annak külön szerzői jogáról, aki a felhasználást, átalakítást, átdolgozást végezte, a 8. §. rendelkezik. A változtatások (ideértve a hozzáadásokat és rövidítéseket is) csak akkor vonhatók a szóbanlevő törvényes rendelkezés alá, ha egyúttal a műnek a törvényben említett közvetett elsajátítása, átalakítása, átdolgozása forog fenn, mert egyébként a művön utólag végzett kisebb változtatások más szempont alá esnek (1. 3. §-náJL). Ha pedig valamelyik mű bárminő felhasználásával úf eredeti mü jön létre, illetve valamely mű egyes elemeinek olv felhasználása történt, amely a felhasznált műtől lényegében különböző, akkor az új mű többszörösítéséhez és bárminemű értékesítéshez már nem szükséges az eredeti mű szerzőjének beleegyezése, s ily esetben az új mű értékesítése nem tekinthető bitorlásnak. Amig a 6. §. 10. p. alá eső felhasználásnál, átdolgozásnál stb. annak lényegét felismerhető módon mindig a felhasznált mű alkotja (Kúria P. I. 6407/1933. szám), addig az új eredeti mű létrehozása esetén a felhasznált mű egészen háttérbe szorul. Hogy a felhasznált műtől lényegében különböző új eredti mű jött-e létre, melv a felhasznált mű szerzőjétől független szerzői jogra tarthat igénvt, azt a bíró az eset körülményei szerint, a szükséghez képest szakértő (szerzői jogi szakértőbizottság) meghallgatásával dönti el. A kir. Kúria P. I. 3165/1934. szám alatt kelt határozata szerint a szerző a Szit. 6. §. 10. pontja alánján mindenkor fellénhet az ellen, akinek műve az ő művének az ő engedélye nélkül történt felhasználásával, átdolgozásával készült anélkül, hogy új eredeti mű jött vona létre — s fellénhet akkor is, ha a jogosulatlan felhasználás, átdolgozás, közvetett úton egv másik, az eredeti művet közvetlenül jogosulatlanul utánképző mű alapján történt. Ilv esetben ha arról, hogv a felhasznált, átdolgozott mű egv másik mű jogosulatlan utánkénzése (plágiuma), a felhasználó, illetve átdolgozó nem tudott (szándékosság hiánya), de kellő gondosság mellett tudhatott volna, akkor az eredeti mű szerzője őt gondatlanság-5
