Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
61 TŐI a berni egyezmény 13. cikk első bekezdés 1. pontja szól), s nem gondolhatott a rádióra, amelynek jelentősége akkor még ismeretes nem volt; nincs azonban akadálya annak, hogy a Szjt. 6. §. 9. pontja most már a rádióra is alkalmaztassák, amikor ily értelmezés mellett a rádió útján való közlés joga, amelyet a római egyezmény 4. és 6. cikke szerint a külföldi művek szerzői nálunk élveznek, a Szjt. 6. §. 9. pontja értelmében a hazai művek szerzőit is megilleti. Ezzel kapcsolatban kijelenti még a kir. Kúria ítéletében, hogy a 6. §. 9. pontja a kifejtett értelmezésben magában foglalja egyfelől azt a védelmet, amelyet a szerzőnek a római egyezmény 13. cikkének első bekezdés 1. pontja nyújt (amely pont alatt az egyezmnéy csak a gramofont és azokat a készülékeket érti, melyek a művet példányokban rögzítik meg), s másfelől magában foglalja azt a védelmet is, melyet a római egyezmény a 11/a cikkben szükségesnek talált külön kiemelni, — amiért is az egyezmény említett rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából a Szjt. 6. §. 9. pontjának körén belül külön kell választani az egyezmény 13. cikk első bekezdés 1. pontjában említett eseteket a 11/a cikk alá tartozó esetektől. A kir. Kúria a most ismertetett ítéletével eldöntötte tehát azt az addiglan nálunk vitás kérdést, hogy a műnek a nyilvánossággal rádió útján való közléséhez van-e a szerzőnek kizárólagos joga, s ha igen, a törvény mely rendelkezése alapján.29 Hogy a rádió útján való közlés miért nem tekinthető többszörösítésnek és forgalombahelyezésnek, arról az 1. §nál van szó. A műnek rádió útján való közzétételét vagyis első 29 Jogi szakirodalmunkban a kir. Kúria ítéletének meghozatala előtt a törvény más rendelkezéseinek magyarázatával igyekeztek kimutatni, hogy törvényünk a rádióközléssel szemben is védelmet nyújt. így dr. Palágyi Róbert szerint (Jogtud. Közi. 1926. évf. 194, 1.) a rádióleadás a forgalombahelvezés fogalma alá vonható. Balás P. Elemér a „Rádió; Szerzői jog, Sajtójog“ (1927) című tanulmányában arra az eredményre jut, hogy a rádió útján való közlésnél unó ictu megy végbe a mű többszörösítése, közzététele és forgalombahelyezése. Dr. Szente Andor „Rádió, film és hangosfilm a szerzői jogban“ (1934) című tanulmányában annak ad kifejezést, hogy a Szjt.-ünk idevonatkozó hiányát az 1931:XXIV. tcikk a római egyezmény beiktatásával pótolta. Dr. Szalai Emil pedig „Előadóművész, gramofonlemez, rádió“ (1935) cím alatt megjelent művében azt az álláspontot foglalja el, hogy törvényünk nem tartalmaz oly rendelkezést, amely a rádió útján való közlés ellen védelmet adna s szerinte az engédély nélkül történt rádióközlés miatt — amennyiben az nem ütközik a közzététel vagy nyilvános előadás tilalmába — a szerző csak személyiségi jogának sérelme címén léphet fel az általános magánjog alapján s támaszthat díjazás iránt ez alapon igényt.
