Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
28 A szerzői jog átruházása esetében dologi hatályú átruházásról csak akkor lehet szó, ha az, akire a szerző a jogát korlátlanul vagy korlátozva átruházta, az átruházott jogoknak megfelelő értékesítéshez kizárólagos — tehát a szerzőt is kizáró — jogot nyer. Ha ekként az átruházás akár korlátlanul, akár korlátozva kizárólagos, akkor az átruházásnak megfelelően a vonatkozó szerzői jogok azt illetik, aki azokat kizárólagos módon megszerezte, vagyis az utóbbi válik a vonatkozó szerzői jogok alanyává, s ez esetben a szerzőtől szerzett kizárólagos joga dologi természetű, minélfogva ő van jogosítva fellépni bitorlási keresettel bárki ellen, aki a reá átruházott szerzői jogokat bitorolja, tehát még a szerző ellen is. Ha azonban a szerzőtől a vele szerződő fél nem szerez kizárólagos jogot a műnek bizonyos irányú értékesítésére, akkor szerzői jogátruházás dologi hatállyal még az engedélyezett értékesítés keretében sem forog fenn. Ha pl. a szerző a művének utánképzését és forgalombahelyezését azzal engedi meg valakinek, hogy ugyanő (az átruházó) az utánképzést és forgalombahelyezést másnak is engedélyezhesse, akkor az ellen, aki a művet jogosulatlanul utánképezte s forgalomba hpzta, csak a szerző léphet fel bitorlás címén, de nem az is, aki nem kizárólagos jogot szerzett az utánképzésre és forgalombahelyezésre, hacsak az utóbbit a szerző a lépések megtételére külön fel nem jogosította (Kúria P. I. 4471/1932. sz.). Az ellenkezőnek kikötése hiányában az átruházást kizárólagosnak kell tekinteni, kivéve, ha az eset körülményei a feleknek ellenkező akaratára engednek következtetést (Kúria P. I. 2614/1934.). A törvény a módosított berni egyezmény terminológiáját követve a „szerző“ szót következetesen a szerzői jogok alanyának, tehát átruházás esetében a szerző jogutódjának megjelölésére használja (így pl. „a szerző beleegyezése nélkül“ stb.), mert a jogutódok külön megemlítése fölösleges volna (min. ind.). Egyes helyeken azonban a szerző alatt nyomán az 1926. évi csehszlovák törvény képzőművészeti müvekre vonatkozóan a szerzőnek úgynevezett kísérő jogot (droit de suite) adnak, melynek lényege az, hogy amennyiben müve (festmény, szobor) utóbb továbbeladásra kerül, s a mü annak folytán, hogy a szerző időközben hírnévre tett szert, az eladáskor előre nem látott magas áron kel el, a befolyt vételárból a szerzőt megfelelő részesedés illeti. L. Dr. Szalai Emil: A „droit de suite“ (Kér. Jog 1921. évf. 114. I.), Balás P. Elemér: Szerzői jogi reformtörekvések, 1927.
