Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Második fejezet. Zeneművek
126 Tulajdonképen bárki jogosítva van valamely írói művet megzenésíteni, de ha a megzenésített irói művet (szöveget) az írói mű (szöveg) szerzőjének engedélye nélkül többszörösíti, forgalombahelyezi, akkor a Szjt. 5. i§-ában meghatározott bitorlást követi el. Az új Szjt. 48. §-ához fűzött miniszteri indokolás azt az álláspontot juttatja kifejezésre, hogy valamely írói mű felhasználása zenemű szövegéül az írói mű szerzőjének beleleegyezése hiányában a 6. § 10. pontja alá esik. Hogy mennyiben szükséges a szövegíró beleegyezése a zeenmű nyilvános előadásához, továbbá gramofonra félvételéhez, arról az 53. §-nál van szó. 47. §. A szerzői jog bitorlásának nem tekintendő: már megjelent zenemű egyes helyeinek hű idézése, továbbá már megjelent egyes kisebb zeneműveknek vagy zeneművek egyes kisebb részeinek a cél által indokolt terjedelemben felvétele olyan nagyobb munkába, amely tartalma szerint önálló tudományos műnek tekinthető, avagy olyan gyűjteménybe, amely többek müveiből kizárólag iskolai használatra szerkesztetett, ha a forrás és a benne esetleg megjelölt szerző világosan meg van nevezve. E megnevezés elmulasztása esetében a 23. §. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A szerzői jog bitorlásának nem tekintendő továbbá valamely megzenésített kisebb verses műnek vagy nagyobb verses mű egyes kisebb részeinek nyilvános zenei előadás alkalmára kizárólag a hallgatóság használatára műsorral kapcsolatban hangjegyek nélkül való többszörítése, közzététele és forgalombahelyezése. A 47. §. első bekezdése megfelel az írói művekre vonatkozóan a 9. §. 1. pontban kimondott rendelkezésnek. A különbség a 9. §. 1. pontjával szemben csak az, hogy amíg írói műveknél a törvény megengedi már megjelent egyes kisebb írói műveknek vagy nagyobb művek egyes kisebb részeinek a cél által indokolt terjedelemben való felvételét egyházi célra szerkesztett gyűjteménybe is, addig a 47. §. első bekezdése ezt a zenei művek tekintetében tiltja. Ennek a tilalomnak oka az, hogy az egyházi használatra készült énekes gyűjteményes művek nagyon el vannak terjedve, így a szerzők jogos érdekeit jelentékenyen sértené, ha zeneműveknek törvény 20. §-a megengedik mástól eredő, már megjelent szöveg megzenésítését (Vertonungsfreiheit); az 1932. évi német törvénytervezet szerint a zene szerzője a szöveg szerzőjének ezért a jövedelemből megfelelő részt átengedni köteles.
